Skip to main content

Keresik a kiutat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szocializmus mintaországában az állam és a gazdaság stabil volt, a szociális helyzet, úgy tetszett, példás. Ma az NDK-ban minden zilált, az állampárt hallatlan mélységű legitimációs válságba került. A Neues Deutschland hetek óta nap mint nap felidézi a pekingi demokráciamozgalom véres leverését. A párt politikai bizottsága így bátorítja önmagát és keres kétes értékű szövetségeseket: Kínát, Albániát, Romániát.

Az NDK állampolgárainak tömeges menekülése csak tünete a rendszer válságának. A szocializmus politikai gazdaságtana mondott csődöt. Le kellene építeni a hatékonyság útjában álló akadályokat, engedni kellene, hogy a gazdaság önmagát szervezze, a szocializmus politikai gazdaságtana azonban éppen ezt akadályozza, és közben ökológiai válságot és szociális problémákat okoz.

Más szocialista országokban a válság már rég kikényszerítette a viszonyok demokratizálását. Mindez nagy várakozásokat keltett az NDK-ban is. A NSZEP válaszul sorompókat állított mind Nyugat, mind Kelet felé. Politikája felerősítette az emberekben a tiltakozást és megsokszorozta a szabad utazás vágyát. Egyúttal pedig elszigetelte és lejáratta az országot.

Az NDK-beli ellenzék nem egységes, és még nem alakította ki politikai stratégiáját. Eddig laza, kis csoportokban működött, most kezdte el formális, szervezeti struktúráját kiépíteni.

Az ellenzéken belüli különbségek részben a funkciók különbségével függnek össze. Az Új Fórum párbeszédre törekszik minden politikai erővel minden politikai kérdésről. A mozgalomnak alig van belső struktúrája és nincs tartalmilag kiérlelt programja. A Fórumosok véleménye szerint a programot magának a társadalomnak kell létrehozna. Más csoportok (pl. Demokráciát most!, Békét és emberi jogokat, Egyesült baloldal) sokkal több tartalmi javaslatot kínálnak. Ismét mások, például az a csoport, amely a szociáldemokrata párt megalakulását kezdeményezi, vagy az átgondoltan működő Demokratikus lendület szervezeti keretekkel is rendelkeznek. Várható, hogy ezek a csoportok egyesülnek majd.

Az NDK-beli ellenzék szoros kapcsolatban van a protestáns egyházzal. A viszonylag független egyházak foglalkoztak a béke, az igazságosság, a természet megőrzése problémáival – ez teremtette meg az ellenzék politikai és társadalmi etikájának alapjait. Az NDK-ban még sokáig érezhető lesz, hogy sok ellenzékit köt múltja az egyházhoz.

Az NDK-beli ellenzékiek kevés kivétellel baloldali beállítottságúak, a legtöbben belső meggyőződésből elfogadják a szocializmus alapértékeit. A szocializmusmodell azonban az emberek szélesebb köre számára már nem vonzó. Esélye csak akkor van, ha mihamarabb demokratikussá, reformálhatóvá válik.

A németkérdés az ellenzék szemében összekapcsolódik a két német állam föderációjának eszméjével. Az NDK-nak meg kell nyílnia Európa liberális hagyománya előtt, ennek megfelelően az NSZK-ban is feltámad az igény, hogy új módon tekintsenek a szocialista tradícióra.

(Kelet-berlini levelezőnktől)


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon