Skip to main content

Nem osztogatnak…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Több mint kellemetlen, ha egy nagy hatalmú pártfőtitkárnak reggel elfelejtik beadni a Cavintont. Mert akkor esetleg olyanokat mond, hogy „Habsburg Ottó egy lengyelországi pikniken pénzt és élelmiszert osztogatott keletnémet turistáknak, s ezzel bírta rá őket hazájuk elhagyására”. Ebben persze nem az az igazán kínos, hogy a piknik nem Lengyelországban volt, hanem Sopronban. Sokkal inkább az az elszólás, hogy a fennállásának 40. évfordulóját oly büszkén ünneplő NDK-ból némi élelmiszerrel is el lehet csábítani egyeseket. No nem sokakat, két hónap alatt eddig alig ötvenezer békés és boldog, sokoldalúan képzett és internacionalista állampolgárt.

Azt persze nem tételezhetjük fel, hogy a tervutasítás mintaországában akár csak átmenetileg is és egyes helyeken ellátási nehézségek léptek volna fel, hiszen az nem volt betervezve. Mint ahogy azt sem, hogy az oly éber keletnémet titkosrendőrség, a Stasi ne végezné elég körültekintően feladatát. Ám egy szarvashibát ők is elkövethettek. Bizonyára Habsburg Ottó valamiféle álruhában mégiscsak bejuthatott (természetesen provokációs célzattal) az egyetlen demokratikus Németországba, és kártékony cukrosbácsiként Berlinben, Drezdában, Karl-Marx-Stadtban, Plauenben és Lipcsében is osztogathatott valamit. Különben miért is vonultak volna ezrek, sőt tízezrek az utcára?! Követelésük pedig, hogy „szabad választásokat!”, kizárólag arra vonatkozott, hogy szabadon válogathassanak az álruhás magyar királyfi élelmiszerei, üveggyöngyei és csecsebecséi között. Az pedig kifejezetten rosszindulatú híresztelés, hogy némelyeket letartóztattak volna. Még a huligánokat sem! Carola Bornschlegert, Katrin Hattenbauert, Udo Hartmannt, Axel Gebhardtot, Jutta Götzelt, Jörg Müllert, Mirca Kätzelt, Günther Schmidtet és Gesine Altmannst (akiket egyes nyugati bulvárlapok nem átallanak nevetséges módon „polgárjogi harcosoknak” nevezni) egyáltalán nem börtönbe szállították, ők maguk is kijelentették, hogy nem veszi be a gyomruk ezt az egészet – mármint Habsburg Ottó romlott élelmiszereit –, ezért gyomorrontásuk kikúrálására vetik alá őket további kezeléseknek.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon