Tíz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc
…
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s nem marad, csak négy.
…
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül, és nem marad csak egy.
(Agatha Christie)
A belügyminiszter, mondják, reformgondolkodású ember. Apparátusával szemben ő szorgalmazta a változásokat. Mindent megtett, hogy a sztálinista rendőr-minisztériumot civil minisztériummá változtassa. A reformhullám most mégis elsodorta. Horváth István szocialista reformer-mítosza ellenében nem érdemes felidézni, amit az állambiztonság és a rendőrség az elmúlt kilenc évben művelt. Nem érdemes emlékeztetni arra, hány embert zaklattak, fenyegettek meg, és rúgattak ki az állásából, mert nem illeszkedtek be a nemzeti közmegegyezésbe. Unalmas felhánytorgatni az ellenzék gyötrését, a házkutatásokat, a szamizdatok elkobzását. A brutálisan szétvert tüntetések szót sem érdemelnek. A szervezet milyenségét a rendszer határozta meg, a miniszter ettől lehetett akár galamblelkű, reformakaratú, sőt nemzeti gerincű is.
Búcsúzóul s miheztartás végett csupán a BM törvényalkotó tevékenységére vessünk egy kurta pillantást. A későkádárista liberalizmus nagyobb dicsőségére Horváth István hosszú belügyérkedése alatt
– 3000 Ft-ról 10 000 Ft-ra emelték fel a „sajtórendészeti vétség” büntetését;
– meghosszabbították a rendőri felügyelet kiszabható idejét;
– egy hónapról egy évre emelték fel a nyomozás határidejét (ezt az időt a gyanúsított akár vizsgálati fogságban is tölthette);
– bevezették a szigorított javító-nevelő munkát: a munkanélküliekre kiszabott börtönbüntetést;
– felhatalmazták a rendőröket, hogy gyanú híján is igazoltassák a járókelőket, és ha szükségesnek vélik, motozzák meg őket, a járműveket pedig kutassák át;
– kizárták a világútlevél használatából a büntetett előéletüket, (pl. az ’56-osokat) és mindazokat, akiket a BM nem kedvelt.
Dr. Horváth, ez a nagy reformer és nagy marxista, azt vallotta, Magyarországon mindenki szabadon gondolkodhat másként, csak be kell tartani a törvényeket. De hiszen törvények, mondotta, mindenütt vannak, és már a Tízparancsolatot is be kellett tartani.
Igaz szavak!
A törvény pedig az, amit a belügyminiszter elrendel.
A Tízparancsolatból néhány ezer év alatt egyetlen parancs sem vált feleslegessé. Horváth István törvényeit ma egy egész bizottság próbálja meg kigyomlálni a magyar jogrend bozótosából.
Be kár, hogy ezt a bizottságot már nem Horváth István felügyeli.
- Harmadik oldal [6]