A Budapesten foganatosított kilakoltatások áldozatai legtöbbször most is az önkényes lakásfoglalók. Az alábbi eset még alighanem kuriózum, ám meglehet, hogy a közeljövőben nem is lesz olyan ritka. A tulajdoni átalakulás előtti utolsó pillanatban a budapesti bérlakás ázsiója nagyot nő, s a jó üzlet reménye merész lépésekre sarkallhatja a lakáshivatalokat.
F. P.-né 25 évnél is régebben lakik egy Lenin körúti, tágas, első emeleti, kétszobás, utcára néző lakásban. 1982 óta ő a főbérlő. Kétségtelen, nem a háztulajdonosok álma az ilyen: ’82 óta eléggé lecsúszott. Akkor még jó drágán rendbe hozatta ezt a lakást – csempe, fűtéskorszerűsítés, festés, miegymás, igaz, hogy perbe is keveredett az IKV-val a költségmegosztás körül –, de azóta elvált, egyedül maradt kamaszodó fiával, alaposan tönkrement a hajszában, egyre gyatrábban keresett, végül most munka nélkül is maradt. Otthonának színvonalát is már csak félig-meddig tudja tartani: egy szobát a nehéz, féltett bútorokkal kínosan kímél, a másik elég szedett-vedett. Ahogy egyre nehezebben élt, egyre soványabb lett, egyre többet beteg, egyre több vitába bonyolódott a külvilággal. Talán kétségbeesettebben szájalt is, mint ahogy azt a főnökök és hivatalok szeretik. Szociális segélyt is kért, adós is maradt néha a villany-, gázszámlával. Jelenleg is van 6000 Ft díjhátraléka. Alighanem a segélyigény hívta fel a tanácsi gyermekvédelem figyelmét arra, hogy itt egy gyerek veszélyben forog. Haladéktalanul intézkedett tehát: veszélyeztetettnek nyilvánította a fiatalabbik F. P.-t.
Ezt az anyja onnan vette észre, hogy 1989 őszén, mikor a gyerek szakmunkásiskolába került az általánosból, behívatta az igazgató, és tudatta vele, hogy a gyereknek kollégiumba kell mennie. Otthon nincs jó helyen. F.-né egyedül maradt, és nem lett tőle boldog. Kevéssé javította kedélyállapotát, mikor megjelent nála az IKV ellenőrizni a rendeltetésszerű lakáshasználatot, s megállapította, hogy rendetlenség van, a fürdőszoba beázott. Aztán jött a KÖJÁL is. Jegyzőkönyvet vett fel, s ebben kötelezte F. P.-nét, hogy csináljon rendet, s távolítsa el a dobozokat, melyek a szobában találhatók. (???) Egyszer-kétszer még ellenőrizték, írtak jegyzőkönyveket, F.-né vitatkozott, fellebbezett, hivatkozott a fölső lakóra, akitől beázik, s aki nem hajlandó a drága olasz csempéit feltörni a beázás okának felderítésére, de egyszer csak kapott egy tanácsi papírt, mely szerint lakásbérleti szerződését felmondják, menjen onnan a fenébe. Ha nem megy, perlik és végrehajtják.
Gyanús volt kicsit ez az ügy. A SZETA utánajárt, arra indult, amerre a szimata vitte. Nem kellett hosszan nyomoznia: a lakást az IKV el akarja adni. F. P.-né pedig – legalábbis az IKV-fiók főelőadója szerint – nem képez fizetőképes keresletet.
Ennyi a történet.