A portugál sajtó szalagcímekben hozta a hírt. Ottani barátaim első reakciója kétkedéssel vegyes büszkeség, a második már inkább némi udvarias csodálkozás volt.
Mindez 1988 őszén történt, azután, hogy Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter egy nyilatkozatában a magyar rendszerváltás egyik modelljeként a portugál fejlődést jelölte meg.
A portugálok tanácstalansága érthető volt, hiszen az elmúlt 2-300 évben igazán nem szokták meg, hogy pozitív példaként emlegessék őket. Hozzánk hasonlóan ők is áhítoztak Európába, csak éppen a nyugati végekről, siratták elmaradottságukat (amit ott nem ázsiainak, hanem afrikainak neveznek), és panaszkodtak a „félbemaradt” 1974-es forradalom miatt.
Az elmúlt 15 év portugál fejlődésében a „boszorkányüldözés” elmaradása mellett – csak a Közös Piacba való belépéssel (1986) megindult gazdasági fellendülés kínál számunkra is megszívlelendő tapasztalatokat.
Ami az általános politikai és szociális fejlődést illeti, nem kívánom Magyarországnak azt a tizenhárom évig tartó instabilitást, amelyben az első két év ultrabalos anarchiája után 1987 júliusáig 16 kormány váltotta egymást. A 70-es években Portugália szomorú rekordokat döntött az illegális tőkekiáramlás terén. A kisajátítások súlyos károkat okoztak az iparban és a mezőgazdaságban, túlsúlyba került az állami szektor, és megtöbbszöröződött a külföldi adósság. Az évi 20-35%-os inflációs ráták nyomán az escudo értéke hatodára csökkent, hétköznapivá váltak a csődeljárások és a sztrájkok.
Az analfabéták aránya hivatalosan ma is 18%, a szervezett 3-4 éves szakmunkásképzés mindössze tavaly kezdődött meg, a gyerekmunka jelenleg is komoly probléma, a külföldi beruházókat még mindig az olcsó munkaerő és a portugál minimálbér (a spanyol egyharmada, ill. az osztrák egyötöde) vonzza elsősorban.
Az elmúlt három évben, a Közös Piacba való belépés óta azonban egyértelmű fejlődés tapasztalható. 1986 és 1988 között 2936 USD-ról 4172 USD-ra nőtt az egy főre jutó nemzeti termék, az ipari termelés 124,9-ről 135,9-re emelkedett. A munkanélküliség 10,2%-ról 7%-ra, az infláció pedig 11,7%-ról 8,7%-ra csökkent. A külföldi adósság összege 1987 és 1988 között több mint 1,2 milliárd dollárral; 18 421 milliárdról 1203 milliárdra mérséklődött. Jelentősen bővültek ebben az időszakban a külföldi beruházások: 1986–87 között az USA-dollár-relációban 166%-kal, majd 1987–88 között ismét 120%-kal, a yen-relációban pedig 130, ill. 90%-kal. Megjegyzendő azonban, hogy e beruházások 52,8%-a a szolgáltatási és kereskedelmi szektorba irányult, s csak kis része volt működő tőke.
A Közös Piacba való belépés óta megváltozott Portugália nemzetközi helyzete és jelentősége. Nőtt az ország tekintélye és súlya. Érdekessé vált gazdasági partnerként és beruházásra érdemes piacként is. Több EFTA-ország, Japán, az Egyesült Államok, Dél-Korea és Brazília is a Közös Piacba való bekerülés ugródeszkájaként használja fel Portugáliát. A volt afrikai gyarmatokkal is ugrásszerűen javultak kapcsolatai.
Az itt felsorolt eredmények következménye az a pozitív szociálpszichológiai változás, melyet valóban irigylek, és szívből kívánok magunknak, magyaroknak. Az történt ugyanis, hogy több évtized vagy talán évszázad negatív külpolitikai konstellációja, s megannyi rossz uralkodó és kormány után ugrásszerűen megnőtt az embereknek az ország fejlődésébe vetett hite. Különféle címeken ömlik az országba a közös piaci támogatás, s az emberek úgy érzik, most végre valóban történik valami. Ha máshogy nem is ment, vélik, most legalább a többi tizenegy tagország rászorítja Portugáliát a haladásra.
- Külföld [6]