A Belügyminisztérium még jóval a választások előtt közzétette, hogy amennyiben a számítógéprendszer valamilyen oknál fogva nem lesz alkalmas arra, hogy a szavazatokat összesítse, akkor életbe lépteti a „titkos katasztrófaelhárító tervét”. Tudjuk, hogy a szavazófülkék bezárását követő második napon sem volt még előzetes végeredmény, így nemcsak azt kell megkérdezni, hogy miért nem működtek megfelelően a számítógépek, hanem azt is, hogy miért nem rendelték el ennek a vésztervnek az alkalmazását? De kérdések akadnak még ezen kívül is. Így például az, hogy a BM miért akarta két héttel a választások előtt megváltoztatni az egész számítógépes rendszert, miért akarta visszavonni az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak adott megbízatását, miként gondolhatta, hogy egy újonnan belépő vállalat két hét alatt képes lesz annak a megoldására, amire hónapok is kevésnek bizonyultak? Ki a felelős azért, hogy ezzel a döntéssel sikerült az ÁNH-nál és a Controllnál zavart okozni, s ezzel még jobban lerövidíteni a rendelkezésre álló időt?
A tavaly novemberi népszavazáskor az ugyancsak kínos késlekedést még valahogy rá lehetett fogni a frissen leesett hóra, azonban a márciusi szárazság már aligha tehető felelőssé a késlekedésekért. Ugyanakkor több esetben úgy tűnik, mintha az adatok késleltetése talán nem is csupán a szerencsétlen véletlen műve lenne. Mint ahogy nem lehet véletlen az sem, hogy a Fővárosi Választási Bizottság egy, a választási törvény betűjével is szemben álló belső utasítást adott ki, miszerint a hozzájuk beérkező adatokat csak egyik titkáruk szignálása után lehet gépre vinni. A titkár nincs ott, nem találják, hazament, nem érti, valamilyen kiegészítő magyarázatot kér és nem írja alá, ez tehát a legjobb módszer az adatok visszatartására. Így történt, hogy pl. a budapesti 20-as választókörzet (ahol Rajk László indult és győzött) eredménye még 26-án 16 órakor sem volt a központi számítógépben. De szintén hiányzott a 21-es körzet (Magyar Bálinté), a 22-es (Pető Iváné) vagy a 23-as (Mécs Imréé) is. A dolog elég nehezen magyarázható jóhiszeműen, hiszen a jegyzőkönyvek a kiprintelt adatok szerint 02 óra 45-kor, 04 óra 15-kor, 05 óra 29-kor és 02 óra 34 perckor teljesen készen álltak. Később persze ezekről is tudomást szereztek az összesítők. Salamon Ferenc, az Országos Választási Bizottság SZDSZ-es tagja szerint „ezek a számok nem úgy jelentek meg a képernyőn, mint korábban a többi. Aki ilyen típusú feldolgozással már foglalkozott, az tudja, hogy megjelennek a számok, először valahol az adatok úgy hat százalékának feldolgozása, majd folyamatosan növekszenek a feldolgozottsági százalékok a végeredményig. Most nem ez történt, hanem egyszer csak hirtelen ott lett a száz százalék. Mindenképp felmerül a gyanú, hogy valakik valamiért visszatartották az adatokat”.*
Hogy kik és miért, arra nem tudunk egyelőre válaszolni. Azt viszont állíthatjuk, hogy Berényi Sándornak, a Budapesti Választási Bizottság elnökének a tv-ben adott magyarázata nem fogadható el – ő a számítógép meghibásodásáról beszélt. Különös lenne ugyanis egy olyan gép, amelyik csak a listás eredmények továbbításakor nem működik, s közben az egyéni szavazatokat folyamatosan összesíti.
Ugyanakkor ne feledjük el, hogy 26-án éjjel két óra felé már az MTI gyorshírben számolt be Németh Miklós megválasztásáról, nem sokkal később Horn Gyula és Szűrös Mátyás szavazatairól. (Az csak marcipán a tortán, hogy Pozsgay Imre 3. helyét az immár „független szocialista napilap” nem volt hajlandó tudomásul venni. Másnapi kopfjában az államelnökjelölt államminiszter második helyéről ad hírt…)
Hogy miért a késés? Nem csupán arról van szó, hogy a Gál Zoltán megbízott miniszter vezette apparátus újra bebizonyította, hogy szakmailag sem alkalmas arra, amit csinál; hogy a külföld előtt nevetségessé tette az országot; hogy az állampolgároknak néhány nap bosszúságot okozott. Fontosabb az, hogy a választások második fordulója előtt a Belügy újra maga próbálja kézbe venni az ország sorsának irányítását. Már korábban többször javasolták barátjukkal, Varga Csabával közösen, hogy halasszák el az egész második fordulót. Legyen csak egy hónap múlva az új választás – s addig hadd éljen az ország kétségek között, hadd éleződjön még inkább a rivális pártok viszonya, hadd gyűlölje meg az ország a véget érni nem akaró demokratikus átmenetet. S közben hátha történik valami!… Lám, Litvániában már ott vannak a testvéri tankok. Ezért az államszocializmus híveinek minden óra, minden nap új reményt ad. Ezért követelni fogják ők még a szavazatok újraszámlálását, segítik majd akár saját csalásaik leleplezését is – csakhogy a szabad választásoknak ne legyen hitele. (Miként tették a XI. kerületben, ahol az MSZMP kérésére újraszámlálták a szavazatokat. Kiderült: Thürmer pártjának 80 szavazatából csak 70 valóságos, 10-et másoktól igazoltak át nekik az előzékeny szavazatszámlálók.)
Már két hét sincs az április 8-i második fordulóig, s ilyenkor az idő még fontosabb, mint bármikor. Ezalatt kell a pártoknak dönteni arról, hogy jelöltjüket újraindítják-e vagy visszaléptetik; hogy tárgyalnak-e másokkal a helyi koalíciókról; hogy miként tájékoztatják a megegyezésekről szavazóikat; hogy milyen kampányt folytassanak stb. Ráadásul úgy, hogy közben a lakosságot csak részeredményekről lehet tájékoztatni – pedig tudjuk, hogy egy fals információ után legalább huszonnégyszer kell az igazit elmondani, hogy a dolog a helyére kerüljön.
A Belügyminisztérium tehát egyrészt a választások normális rendjét zavarta meg, másrészt bizalmatlanságot kelt azok tisztasága ellen, harmadsorban pedig a bizonytalanságra játszik – hátha történik valami. Ezért áll a képernyőkön a „Nincs adat” felirat.
* A Beszélő 9. számában közöltük az ÁNH két vezető munkatársának, Kiefer Jánosnak és Ferencz Lászlónak a magyarázatát adatfeldolgozási rendszerükről. „A gépi rendszer nem jelenti azt, hogy a választási szerveknek nincs hatalmuk a folyamatok felett. Az eredményeket nem tudják megváltoztatni, de ha például az egyéni választókerületi vagy a területi választási bizottságnak egy jegyzőkönyvvel kapcsolatban kétségei támadnak, megteheti, hogy megtiltja a gép által kiadott eredmény továbbítását. A választási bizottságok nincsenek hierarchikus viszonyban, tehát a bizottságot senki sem utasíthatja valamely adat kiadására. Elvben elképzelhető, hogy a bizottság akár huszonnégy óráig visszatartson valamilyen adatot – a törvény ugyanis olyan lyukas, mint az eidámi sajt” – mondták.
A Beszélő – reklámszövege szerint – a holnap híreit közli. A reklámszöveg, sajnos, próféciának bizonyult.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]