Kedden délután, amikor e sorok a nyomdába kerülnek, még csupán négy megyei napilap van az Axel Springer Budapest Kft. tulajdonában. Mire a Beszélő szerdán az olvasók kezébe jut, már öt vagy talán hat lap lesz a német sajtócézáré, akit ezek szerint sértődéssel aligha lehet vádolni. Profi tőkésként könnyű szívvel tette túl magát azon az apróságon, hogy élete egyik legjobb üzletét azokkal köti, akik évtizedeken keresztül hiénának, manipulátornak bélyegezték, s újságíró-gyakornoki feladatul mint a legreakciósabb imperialistáról írattak róla színes karcolatokat. Springer úr és valószínűleg magyarországi képviselője, dr. Bayer József tudják: az üzletben nincs helye a sértődésnek, s az a legfontosabb, hogy a pénznek nincs szaga. Ha ez utóbbi állítás még bizonyításra várna is, annyit mondhatunk, hogy az új kommunista Springer-lapok esetében épp a pénz az, ami elviselhetetlenül bűzlik.
Talán emlékszik még az olvasó, hogy a nyári kerekasztal-tárgyalások során milyen elkeseredett küzdelem dúlt a megyei lapokért. Az MSZMP akkoriban azt állította, hogy ezeket ő alapította, így az ő tulajdonát képezik. Ettől akkor sem tágított, amikor dokumentumokkal bizonyították, hogy csupán átvett egy-egy korábbi városi újságot, tehát semmiképp sem nevezhető lapalapítónak. Eleinte az ellenzékiek még győzelemnek tekintették, amikor lekerült a fejlécről a világ proletárjait egyesülésre biztató idézet, s néhány helyen (legalább formálisan) elismerték a megyei tanácsok részesedését. Ez azonban később inkább hátránynak bizonyult: a népszavazás után ugyanis arra hivatkozott a reformszocialista párt, hogy ezek már nem az ő tulajdonát képezik, tehát el sem kell számolnia velük. A Németh-kormány (ki tudja miért?) elfogadta ezt az érvelést, és egyáltalán nem forszírozta a lapok tényleges függetlenedését. Így tehát az esélyegyenlőség jegyében úgy jutottunk el a választásokig, hogy vidéken csaknem töretlen volt az állampárt tájékoztatási monopóliuma, bár a legtöbb helyen hetente egy oldalt átengedtek az ellenzéknek is.
,,Nem az volt a kérdés, hogy elveszik-e tőlünk ezeket a lapokat, hanem az, hogy ki fogja elvenni” – mondja Fabriczky András, az MSZP kincstárnoka, aki így meséli el a történteket: egyszer csak megjelentek a szerkesztőségekben az Axel Springer emberei, és az újságírókat arra biztatták, hogy testületileg lépjenek ki régi lapjuktól. Menjenek át az újba, ami csak annyiban lenne más, hogy a kiadó a német médiacézár lesz, s a lap neve elé odaírnák az „új” szócskát is. „Láthatja – panaszkodik Fabriczky úr – itt szó sincs hatalomátmentésről, egyszerűen ilyenek a mai magyar viszonyok. Mi pedig, akik egy szegény kis párt vagyunk, hisz minket senki nem támogat külföldről, mi mást tehetnénk: ha elviszik az újságíróinkat, akkor vidéken megszüntetjük az előző lapot, mert úgysem tudnánk versenyezni a Springerrel.”
Nagyjából hasonlóképpen mondja el a történteket Bayer doktor (mellesleg Fabriczky úr iskolatársa) is, aki a leghatározottabban tagadja, hogy bármiféle megállapodást kötöttek volna az MSZP-vel. „Mi nem vettünk meg egyetlen lapot sem. Ezek teljesen új újságok, s ezért nem is értem, hogy miért kellene a szocialista pártnak fizetnünk?!” Azt a kérdést, hogy ki engedélyezte nekik a vidéki szerkesztőségekben tett toborzókörutat, vonalhibára hivatkozva nem hallja. Az ismétléskor újra recseghetett készüléke, mert valószínűleg félreértésből másra válaszol: „A Springer demokratikus hagyományaihoz híven teljesen független lapokat akar. Egyébként a héten fogok az MSZP-vel tárgyalni a lapok jövőjéről, hiszen mi számos újságot is indítani akarunk, vidéken és Budapesten egyaránt.”
Sajnos Fabriczky úr telefonjával is lehet valami probléma. A vele való beszélgetés (nem a mi oldalunkról) váratlanul és hevesen megszakad, amikor közlöm vele, hogy különösen nagyvonalúnak tartom pártjával szemben a Springert, hiszen „lapalapítási” akciójával megvárta a választások első, és az MSZP számára egyetlen reményt jelentő fordulóját. Az új tárcsázás után a kincstárnok úr már nincs a szobában, majd ezt követően soha többé nincs számunkra a szobájában.
Kedden tehát megjelent Baranyában, Hevesben, Tolnában és Nógrádban az új és demokratikus megyei lap Axel Springer kiadásában. A főszerkesztők mindenütt maradtak a régiek (és a fizetések is, de hát minden nem változhat egyszerre). Főszerkesztő maradt Békésben a szocialista párt színeiben hatalmasat bukott ismerősünk, dr. Árpási Zoltán is, aki a demokratikus tájékoztatás jegyében néhány hete még kirúgta kollégánkat, mivel idézni merte Vastagh Pál Recskkel való fenyegezőzését. Megfelelő embert a megfelelő helyre – éljen és virágozzék a megújult és demokratikus Békési Népújság!
Végül is mi történt? Az MSZP a korábbinál sokkal átgondoltabban kívánja értékesíteni állítólagos tulajdonát. A megyei lapok ma napi egy és negyed millió példányban jelennek meg, értékük ezer laponként egymillió forint, tehát összesen egy és negyed milliárd. Még tavaly az MSZP a lapokra bízta, hogy milyen módon kívánnak átalakulni rt.-vé, illetve kft.-vé, hogyan tudnak tőkét bevonni megújulásukhoz, majd pedig hirtelen visszavonta ezt a lehetőséget, s a végső tárgyalási jogot megtartotta magának. (Mint látjuk, nem is minden eredmény nélkül.) A Springer pedig látszólag kalózakcióval, ám minden bizonnyal pontosan megbeszélt forgatókönyv szerint elkezdte a lapok begyűjtését. A sajtó dolgozói azonnal hevesen kritizálták ezt a lépést, és nyilatkozatban ítélte el a Szabad Demokraták Szövetsége is. A német kereszténydemokrata CDU-hoz közel álló Springernek ezt a becsúszó szerelését az új parlamentnek érvénytelenítenie kell majd, a kormány pedig addig is rendeljen el moratóriumot a lapok átvételére, illetve átalakítására. A legtöbb országban a trösztellenes törvények tiltják, hogy túlzott befolyással tájékoztatási monopóliumok alakulhassanak ki. Az Egyesült Államokban csupán államonként lehet egy azonos profilú lapot birtokolni, s egy amerikai állam azért aligha vethető össze egy magyar megyével. De nem érdektelen talán a szomszédos Ausztriára sem odafigyelni: ott épp most készülnek ilyen törvényt megalkotni, mivel egy német lap a Kurierban és a Kronenzeitungban is részesedést szerzett, s ez már megengedhetetlen, hiszen így veszélybe kerül a lapok rivalizálásából következő tájékoztatási szabadság.
A Springer nem akarja mind a 19 megyei napilapot felvásárolni, nyugtat meg Bayer úr, hiszen némelyiket nem éri meg, ezért helyette budapesti lapokat, folyóiratokat, hetilapokat vennének. Hogy melyikeket, arról nem hajlandó beszélni, ám az MTI nem ilyen diszkrét. Gyorshírben jelenti, hogy az MSZP Nagy Imre vezetése alatt egyszemélyes kft.-t alapított az Esti Hírlap, a Figyelő, a Vasárnapi Hírek és a Magyarország legalább részleges külföldi értékesítésére. Fabriczky úr nem titkolja, hogy az érdeklődők között szerepel az Axel Springer is. „De nem csak egyedül velük tárgyalunk” – teszi gyorsan hozzá. Úgy látszik, vannak még ötleteik.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]