Fabriczky András őrnagy, Békesi László alezredes, Pándi András százados, Urbán Lajos ezredes, Ribánszky Róbert őrnagy, Lehoczky István (Fővárosi Tanács elnökhelyettese) alezredes és így tovább.
A fenti névsor még hosszan folytatható lenne, ugyanis a régi szép időkben a vezető MSZMP-funkcionáriusok és állami vezetők magas tartalékos katonai rangokat kaptak. Sőt, bármilyen rendkívüli helyzetben a szinte teljhatalommal felruházott megyei honvédelmi bizottság elnöke az adott megye MSZMP-bizottságának első titkára volt.
– Semmi meglepő nincs ebben – állítja Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője –, hiszen az ország „legfőbb hadura” természetesen az MSZMP első titkára volt. Arról nem is beszélve, hogy a megyei párttitkár olyan jogkörrel bírt, mint a honvédelmi bizottság elnöke, hogy szüksége volt katonai ismeretekre. A hadsereg közvetlen pártirányításából adódóan a képzés és továbbképzés szervezeti formáit és a beiskolázandók körét a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1962. április 19-i határozatában rögzítették. Ebben szerepel, hogy a Honvédelmi Minisztérium 1962. október 1-jétől megszervezi a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián a kétéves levelező tartalékostiszt-képzést és az egyéves tartalékos tiszti továbbképzést.
Így aztán a főelvtársak szorgalmasan koptatták a tiszti akadémia padjait, s csillagokkal díszítve fejezték azt be. Arról nincs információnk, hogy bárki is megbukott volna… Igaz, tábornoki rendfokozatot sem kapott senki. Így aztán izgalomra semmi okunk nem volt. Hiszen akadtak jól képzett elvtársak, akik vészhelyzetben felöltötték a mundért, és magukat sem kímélve megmentettek minket a földrengés, az árvíz, az ellenség okozta kellemetlenségektől. S ha olyan jó tisztek voltak, mint amilyen politikusok, akkor hálát adhatunk azért, hogy a gyakorlatban csak ritkán került sor arra, hogy levelező úton szerzett katonai ismereteiket csillogtassák.
Persze a hadsereg, a maga módján, igyekezett igazságos lenni. Hiszen nemcsak a hatalmonlevőkkel foglalkozott. A (volt) ellenzékiek közül is néhányan fölhúzhatták az angyalbőrt, igaz, a telhetetlenek ezt nem lehetőségként, hanem általában büntetésként értékelték, s a legtöbbjük még őrvezetőig sem vitte.
Új idők, új szelek. Tavaly tavasz óta a megyei honvédelmi bizottságoknak az elnöke a megyei tanácselnök. A bizottság tagjait a miniszterelnök személy szerint bízta meg.
– A többpártrendszerben kiből lehet majd tartalékos ezredes?
– Mi azt szeretnénk – feleli Keleti ezredes –, ha csupán párttisztség alapján nem kerülne senki tartalékos tiszti iskolára. De ha a kormányban valaki olyan funkciót tölt be, amelyhez szükségesek a katonai ismeretek, akkor megszerezhesse azokat. Például a jövőben is indokolt, hogy mondjuk a fővárosi tanács elnökhelyettese vagy a közlekedési miniszter tudja, mit kell tenni rendkívüli helyzetben. Javasolni fogjuk, hogy a képzés szervezését, a beiskolázandók körének meghatározását a Magyar Köztársaság Minisztertanácsa Védelmi Irodája – a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve – végezze a jövőben.
– És mi lesz azokkal az MSZMP-funkcionáriusokkal, akik még a régi szabályok szerint kaptak magas rangot?
– Úgy gondolom, hogy semmi nem indokolja – ha megfelelő ismeretekkel rendelkeznek –, hogy visszavegyék ezeket tőlük. Hiszen elvégezték a tanfolyamot, letették a szükséges vizsgákat. Amúgy sem a rendfokozat számít, hanem az, kinek mi a beosztása, milyen a döntési jogköre.
Úgyhogy Fabriczky András, aki kispesti párttitkárként lett őrnagy, most mint az MSZP kincstárnoka őrnagy marad, akárcsak mondjuk Pándi András, aki még mint a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője érdemelte ki a századosi rangot (stratégiai hely lehetett a posztja), feltéve, ha kiváló szolgálataikért nem léptették elő őket…
- Belföld [6]