Skip to main content

Hajrá könyvárusok!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Fővárosi Tanácsnak és a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak már tavaly októberben meggyűlt a baja az utcai könyvárusokkal, akik ahelyett, hogy szó nélkül tudomásul vették volna, hogy elzavarják őket az aluljárókból, polgári engedetlenségi mozgalomba kezdtek, s azt követelték, hogy a tanács az érintettek bevonásával szabályozza a közterület-foglalást. Erre nem került sor. A rendőrség és a közterület-felügyelőség a fennálló szabályozásra hivatkozva bírságolt és állított elő, az árusok nem fizettek és tovább árultak.

Az állóháborúnak a választási kampány vetett – mint utólag kiderült – átmenetileg véget, amikor is az árusok, akik több politikai párt programját és újságját is terjesztették, feliratokon közölték az intézkedni vágyó közegekkel, hogy a választási kampány akadályozása miatt feljelentést tesznek ellenük az Országos Választási Bizottságnál. Az érv hatott. Csak hát a kampánynak vége lett, s április 9-én, a szabad választások második fordulóját követő reggelen a rendőrség – logikailag nem kifogásolható módon – arra a következtetésre jutott, hogy itt az ideje a rendcsinálásnak, aminek nagy erővel neki is láttak.

Időközben azonban két dolog történt. Az egyik az, hogy a könyvárusok megtapasztalván az összefogásban rejlő erőt, szakmai egyesület felállításába kezdtek, s végképp meggyőződésükké vált, hogy közreműködésük nélkül nem lehet rendezni a konfliktust, s ezért el vannak arra szánva, hogy ráveszik a Fővárosi Tanácsot a tárgyalásos megoldásra. A másik az, hogy elbizonytalanodtak az intézkedő rendőrök és közterület-felügyelők, sokuk úgy véli, hogy a könyvárusok semmi rosszat nem csinálnak, sőt, s nincs igazán kedvük vegzálni őket. De nemcsak az árusok igazának belátása lohasztja rendcsinálási kedvüket, hanem a velük szimpatizáló sokaság, s az általuk meghívott sajtó jelenléte is.

A rendcsinálási hullám három nap alatt lefutott. Nem zárható ki, hogy a Rendőr-főkapitányság elfogadhatónak találta a Katalizátor Iroda vezetőjének, Modor Ádámnak azt a javaslatát, amelyet az Astoria aluljáróban adott elő a Metrórendőrség parancsnokának, hogy ti. a rendőrség kérje fel a Fővárosi Tanácsot, hogy a legrövidebb időn belül szabályozza a könyvárusok bevonásával a területfoglalás kérdését, a rendőrség pedig függessze fel addig az intézkedést az árusok ellen. „Most állítólag demokrácia lesz Magyarországon mondta még Modor Ádám –, de pusztán attól, hogy van szabadon választott parlament, nem lesz demokrácia. Akkor lesz demokrácia, ha az ilyen helyi döntéseket a valóban érdekelt emberek bevonásával hozzák meg. Akkor lesznek ezek a döntések jók, akkor lesz konszenzus.”

Lapzártakor béke honol az aluljárókban, az ügy azonban még nem fejeződött be.

A Fővárosi Tanácson a sor.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon