A IV. kerület is nekikészülődött a kora nyári nagytakarításhoz: ki akarja pucolni a kerületből a lakásfoglalókat. Június 4-én, hétfőn két tanácsi dolgozó hozzálátott összeírni a Nagyvárad u. 32–34. sz. alatti hajdani oxigéngyári telep egyik épületének kéretlen – s ami még rosszabb –, kiutalástalan lakóit. Az igen mállatag 24 lakásos, emeletes házat nagyjából kiürítették a tanácsi lakásgazdálkodók, állítólag felújítási célból. Az üres szoba-konyhák azonban hamarosan benépesültek. Ezt tapasztalván a tanács – úgy tűnik – felülvizsgálta terveit, mert az egyik, még legálisan lakott 7 m2 -t máris kiutalta egy újabb 3 gyerekes famíliának szükséglakás gyanánt. (A jelenlegi 3 gyerekest beemelte egy 54 m2-esbe, talán még a kiürítési terv jegyében.)
Kik törték fel a lepusztult, üres lukakat? Szabolcsi cigányok – fiatalok, gyerekekkel. A SZETA-munkatársak tizenhárom csecsemőt és óvódás korút számoltak meg. A szabálysértők évek óta itt dolgoznak a fővárosban. Munkásszállón, albérletekben éltek, élénk oda-vissza forgalomban kibocsátó faluikkal, a szükségtől hajtva innen oda, onnan ide. Mint tudjuk, a munkásszállók megszűnnek, az albérletek drágák, nyomorúságosak. Persze hogy jöttek egymás után az üres házba! Közéjük szegődött egy fiatal pár is, állami gondozásból nemrég szabadultak, egyenest az utcai, pályaudvari csövezésből.
Globálisan átdolgozta terveit a tanács, vagy sem, a 14 lakásfoglalót ki akarja pakolni.
A két tanácsi dolgozót öt rendőr és három rendőrkutya kísérte lakásról lakásra. Tanácsi szemle rendőrökkel és kutyákkal – ismerős, meghitt életkép. Borsod megye-szerte szokás volt dr. Túrós András megyei főkapitány idejében. A Beszélő még illegális korában megemlítette, hogy a koncentrációs táborokra emlékezteti a hatósági eljárásoknak ez a stílusa. Ne feledjük: nem bűncselekmények gyanúsítottjaival van dolgunk, hanem egyszerűen szegényekkel, az ország lakosaival.
A belügyminiszter szombaton a televízióban elmondta: leghőbb vágya, hogy a lakosság megértse, a rendőrség nem ellene, hanem érte, gyerekeiért, öreg szüleiért dolgozik.
A Nagyvárad u. 32–34.-ben alighanem kevéssé győzték meg erről a kutyák az ott meghúzódókat. Talán rájuk nem is vonatkozik?
Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a cigányokat felkereső kutyás rendőr, a rendőröktől biztosított tanácsi ügyintéző zavartalanul megy tovább évtizedes útján.
Mielőtt elfelejtem: a SZETA-munkatársak, két nő, este 9 után maga ment a Nagyvárad u. 32–34.-be. Meg tudná magyarázni valaki, hogy mi a különbség a tanácsi munkatárs és a SZETA-munkatárs között?