Timár Katalin

Nyomtatóbarát változat

– olvashatjuk Felix (alias Srecko Puntaric) albumának előszavában, s a karikatúrák nem hagynak kétséget alkotójuk válasza felől: igen, van élet a halál előtt, más kérdés, hogy olykor mennyire szánnivalóan nevetséges és siralmas ez az élet. Puntaric karikatúrái a 2000-könyvek első köteteként jelentek meg, mint ahogyan arról a Beszélő múlt heti számában hírt adtunk. Ideje, hogy – nem egészen szándékos – „címlaprejtvényünk” megfejtését is felfedjük: a múlt heti borítón szereplő rajz Puntaric munkája, és a „Krátkij kursz” című albumból való. A szerző nem véletlenül idézte fel kötete címében Sztálin hírhedt párttörténeti „rövid tanfolyamának” orosz megfelelőjét: ez a „történelmi gyorstalpaló” több nemzedék gondolkodására nyomta rá bélyegét. Utólag, ebben a karikaturisztikus tolmácsolásban roppant szórakoztató szociálantropológiai kézikönyvként olvasható.

F. (S. P.): „A 2000-sek – ha jól értettem – ki akartak adni egy könyvet a szocializmusról, és ennek kapcsán akadtak rá egy svájci magazinban – ahol rendszeresen publikálok – a rajzaimra. Megtetszett nekik, és megkerestek. Két hónappal ezelőtt jöttem először Magyarországra, és azóta negyedszerre vagyok itt. Nagyon jó barátokat szereztem a 2000-nél és a HVG-nél. Egyformán gondolkodunk és érzünk, talán mert ugyanahhoz a generációhoz tartozunk.”

Felix 1952-ben született „Zágrábban (Európa)”, és már kétévesen elkezdett karikatúrákat rajzolni a konyhájuk falára. Úgy tűnik, ez az indíttatása azóta sem múlt el nyomtalanul; a könyv bemutatójával egybekötött kiállításon ugyanis látható egy lakásból származó igazi ajtó Felix rajzával.

F. (S. P.): „15 évvel ezelőtt kezdtem a karikatúráimat publikálni egy meglehetősen szatirikus és vidám, fiatalok által készített folyóiratban, mely aztán sajnos pénzhiány miatt megszűnt. Azóta állítok ki és küldök rajzokat nemzetközi fesztiválokra. Emellett rendszeresen publikálok egy napilap vasárnapi számában és egy sportlapban, valamint a svájci Nebelspalter című folyóiratban, mely kb. 100 éves múltra tekinthet vissza.”

Eredetileg azonban gépészmérnök vagyok, és mellette rajzolok, de ahogy múlnak az évek, egyre több karikatúrát készítek, melyek azt hiszem, kiszorítják az eredeti foglalkozásomat.”

– Lát-e valamilyen különbséget a nyugati és a keleti, illetve a keleti országokon belüli karikaturisták között?

F. (S. P.): „Azt hiszem, a nyugatiak és a keletiek között óriási a különbség. Vannak nyugati karikaturista barátaim, akik néha nem értik a rajzaimat, mert ők nem ezekben a problémákban élnek. Az ő rajzaik inkább a „tiszta” emberi – és nem politikai – humort képviselik. Mi Keleten a szocializmus tipikus problémái között élünk, azért rajzaink szatirikusabbak és erősebbek. Túl sok keleti karikaturistát ismerek, de úgy tűnik, a csehek közelebb állnak rajzaikban a Nyugathoz, míg a lengyelek a szatirikus stílushoz. A bolgároknál nem annyira az ötlet, mint a grafikai kivitelezés a fontos.”

– Hányszor fordult elő, hogy betiltották az ön rajzait Jugoszláviában?

F. (S. P.): „Nem is tudom, de én ilyenkor mindig csak nevetek, mert tudom, hogy eljön az idő, amikor meg akarják majd jelentetni őket. Van egy rajzom például, ahol Marx egy repülőgép ablakából figyeli, hogyan ugrálnak ki a gépből a vörös patkányok. Két évvel ezelőtt ez túl erős volt, de ma ez a valóság! Az igazság mindig adva van, az embernek csak jó orral kell rendelkeznie, hogy megérezze, mi fog történni.”

– Készít-e valami mást is a karikatúrákon kívül?

F. (S. P.): Igen, szoktam tervezni plakátokat színházaknak és pártoknak, propagandacéllal. De a karikatúrákat felhasználom ezeken is. Horvátországban szintén mostanában voltak a választások, ahol több pártnak is készítettem anyagokat, többek között a győztes Horvát Demokrata Unió részére. De egy pártnak sem akarok a tagja lenni, mert az igazat akarom megrajzolni. Ha tagja lennék egy pártnak, karikatúráimmal már nem bírálhatom őket. Néha szeretnék csak és kizárólag emberi témákról rajzolni, de a mostani politikai változások közepette ez nem sokakat érdekelne. Főleg egy politikai napilap esetében.”

– Milyen jelentősége van annak, hogy hová született, hol él?

F. (S. P.): „Úgy érzem, hogy ez nem annyira lényeges. Engem az apró helyi problémákon túli, nemzetközi dolgok érdekelnek. Szívesen együttműködnék bárkivel a világon, és azt hiszem, sok embert meg tudnék érteni.”

• Kultúra