Skip to main content

Interaktív Információ Intézet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n Galéria 4 tsa





Diplomatervemben a biatorbágyi faluközpontban lévő, ma már használaton kívüli két vasúti völgyhíd és környezete építészeti újraértelmezését kellett elvégeznem. Az 1884-ben, illetve 1898-ban épült, egyenként 140 méter hosszú hidak közül csak a kisebbik használható gyalogos és kerékpáros közlekedésre, a másik járófelület nélkül, szinte vázszerkezetként, megközelíthetetlenül áll. Egyelőre. Ugyanis 1977 óta, mióta felhagytak a vasúti közlekedéssel, többször felmerült a hidak lebontásának gondolata. Útban vannak, okafogyottan álldogálnak ott, életveszélyesek. Maga a terület is rendezetlen. Olyan épületet kellett ide lerakni, amely méltó megbecsülést ad a hidaknak, és legalább olyan nagyvonalú, mint önmagában a két viadukt.

Van Budapesten egy múzeum, ahol a magyarországi műszaki élet fejlődését követhetjük nyomon. Azaz csak követhetnénk, ugyanis a múzeum „raktármúzeum”. Olyan intézmény, ahol a kiállítótereken kívül minden megtalálható és minden működik is. Látogatni azonban csak külön engedéllyel lehet, a kiállítandó műtárgyak ugyanis a túlzsúfolt raktárépületben vannak felhalmozva és katalogizálva.

Adott volt tehát ez a két „hiányosság” – a hidak funkciótlansága és a raktármúzeum önmagában képtelen léte: ezekből alakult ki az új építészeti koncepció, az Interaktív Információ Intézet terve.

Az intézet feladata az információval foglalkozó szerkezetek, gépek, eszközök bemutatása, dokumentálása, folyamatos kiállítása és gyűjtése. Az intézet „1-es számú műtárgya” az elsőként épült biatorbágyi vasúti völgyhíd, mely környezetéből kiragadva, a tervezett épület és a meglévő másik híd ölelésében kap méltó megbecsülést. Az új épület léptékében, helyzetében, anyaghasználatában, architektúrájában igazodik a hidakhoz, konstruktív, mérnöki szerkezeteikhez. Két szárnya merőleges egymásra, e két szárny gyújtópontjában helyezkedik el a töltésből kibontott viadukt. A másik, funkcióját részben megtartó híd kapcsolódik az épülethez, és kapcsolódik a környezetében lévő vasúti töltéshez. Az épület azonban nem csupán egy informatikai múzeum. Információ Intézet, mert teleház készül benne, Információ Intézet, mert napjaink informatikai eszközeivel is foglalkozik: a régmúlt és a közelmúlt tárgyain kívül a jelen is hangsúlyos. A kiállított eszközöket ki lehet próbálni, információt lehet gyűjteni róluk a melléjük telepített számítógépes munkaállomások segítségével. Egyszóval a látogató mindenhez „hozzáfér”, mindent megkap, ott helyben, a műtárgy közvetlen környezetében. A tárgyak felélednek, működnek, interaktívakká válnak.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon