Skip to main content

Egy merész íz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„A Coca-Cola magyarországi sajtóvetítésen mutatta be minden idők legszórakoztatóbb, és az Egyesült Államok után a világon a legintenzívebb magyarországi reklámkampányának filmjeit.” Szeptember 10-e volt a minden időkből kiragadott nagy nap.

A meghívottakat piros, asszociációs kiskosztümben egyenmagas hostessek orientálták, mély meggyőződésből. A penzum ezúttal 21 reklámspot megtekintése kommentárokkal, ezt követően űrlapon értékelés, a hozzászólás lehetősége is felkínálva. A közkapcsolatok igazgatónője vázolta fel ily módon a programot egy Oscar-díjas zavarával és meghatottságával. Továbbképzésre javasolt. Majd a cég amerikai marketingigazgatója Harvard-stílusú választékkal a hajában, pipacsos nyakkendőben, a vetítés élőtt lenyomott egy olyan szónoklatot, amitől tátva maradt az ember szája. Többek között az is kiderült, hogy amit mi, a föld lakói iszunk a szánkkal, érzünk saját belátásunk szerint, intim nyálkahártyáinkon áteresztünk, nos az a dolog, a 108 éves üdítőital: „egyfajta merész kólaízt áraszt”. Ez tetszett. Mert én szeretem a merész dolgokat, és az árasztással is többé-kevésbé így vagyok. Főleg, ha van otthon egy kis snack, étvágyfalat, hagyománytisztelőknél ropi. De a fenti kiemelés még a legsikerültebb önálló gondolatot tükrözi, különben csak legek, megák, non plus ultrák őrlődtek a programbeszéd fogaskerekei között. A kontúrpalack és a kupakgames szavakra még a mélyen alvók is felkapták a fejüket. De volt adat, tény és viszonyítás is. A „milyen kreatív nép a magyar” című betét azért jólesett. Aztán jött a magyarországi marketingigazgató, felkonferálta a filmeket, ismertette az alkalmazott trükkök mibenlétét, tekintettel a jelen nem lévő médiaszakos óvodásokra, megtudtuk, a filmek rendezői közül kinek híres az apja(!), utána három kategóriában megtekintettünk mindent, amit mutattak. Sikerfilm-Sikerkupak. A nagyszabású és egyedülálló reklámkampány filmjei. Néhol napsütötte együgyűség, olykor humor, de leginkább ritmus-, feeling- meg az always-jelleg kihangsúlyozása. Becsületesen pontoztam az emberiség örök értékeit, a tízparancsolatot is figyelembe véve. Nekem a verbalizált vágytrip-közlő, ultra-gyorsra vágott képi ömleny, az „Őrület” című jött be legjobban. Hát így van ez, ha már a merész kólaíz egyszer elönti az ember agyát. A vetítést Réz András személyes élményekkel fűszerezett éljenzése követte. Mások is hozzászóltak, volt, aki kiskorában kukából gyűjtötte az akkoriban még hozzáférhetetlen mitikus kólásdobozt, megható önvallomásoknak lehettünk ily módon tanúi. De volt egy-két kompetens, jelesül kritikus hozzászólás is, a management udvariasan túlélte. Különben mindenki nagyon örült, cicababák infraszemeikkel potentátokat stíröltek, üdítő bürószex szerveződött titokban, a nemi túloldalon zakózsebek levarrásának óvatos felfejtése zajlótt. Azután megkezdődtek a plüss jegesmedvék sorsát latolgató találgatások is. Közben kiértékelték az űrlapokat, nyert ami nyert, egyesek bundát emlegettek. Aki hálás, majd részletezi. Állófogadás, tétre, helyre, befutóra, merész ételízt még véletlenül sem árasztott a főzt. A kijáratnál hostess-sorfal, ajándékosztás, de csak minden második távozónak, hiszen otthon sok kicsi hostess várja, hogy rámosolyogjon az anyja szerencséje.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon