Skip to main content

Beszélő folyóirat, 8. szám, Évfolyam 1, Szám 7

Allen Ginsberg: A kutatás

Tony Judt: Európa: a nagy ábránd

Rádai Eszter: „Mert rendszerváltozás csak egyszer volt”

Lezsák Sándorral beszélget Rádai Eszter

Rogers Brubaker: Ártalmas állítások

Mítoszok és tévképzetek a nacionalizmuskutatásban

Pelle Andrea: A tiltás élvezete

: [Fogyasztó-típusok]

: Kábítószer-terjesztessel és -fogyasztással kapcsolatos ügyek 1995

Fleck Zoltán: Bírók a rendszerváltásban

Ádám Antal: Az alkotmányi és az állami semlegesség összefüggéseiről

Hegedűs B. András: „Azon a kedden”

Spontán forradalom

Kozák Gyula: Ünneprontás

: Kádár János Tatabányán 1956. november 30-án

Pályi András: A forradalom és az irodalom

Sárközi Mátyás: Akit nem engedett élni a történelem

: Felhívás

Descartes: Descartes levele

Orbán Ottó: Pfalzi Erzsébet levele Renatus Cartesiushoz

Ludassy Mária: Descartes úr,

Heller Ágnes: Descartes úr,

Bacsó Béla: Tisztelt Szerkesztőség,

Witold Gombrowicz: Művészet és unalom

Babarczy Eszter: Elaljasultunk: minden hülyeség, minden hülyeség: elaljasultunk

Horányi Attila: Életműemlék

Galántai György Életmunkák című, 1993-as kiállításának kísérő könyvéről

Orosz Csilla: Egy merész íz

(Kiss Endre–Krasznai Zoltán): A Demokratikus Charta valóságos előtörténetéhez

(Kenedi János) - Tamás Gáspár Miklós: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon