Kedves X. Y!
Az idén ünnepelné négyszázadik születésnapját Descartes, már ha a gondolkodása tartott volna addig, hogy még ma is létezzék (és ráadásul még kedvet is érezne bárminek a megünnepléséhez). Ahhoz, hogy létezzék, csak egyetlen lehetőség kínálkozik: ha mi gondolkodunk róla. Nem tudjuk, hogy ez mennyire vigasztalná meg őt magát, amint az is kétséges, hogy mi gondolunk-e még valamit annak a filozófusnak az olvasása közben, aki szándékai, de az utókor ítélete szerint is gyökeresen felforgatta az európai hagyományt.* Szerkesztőségünkben is súlyos kétségek fogalmazódtak meg az ünnepeljük, tehát van tétel érvényességét illetően. A kételynél azonban erősebb kíváncsiságunk: mit mondhat ma nekünk ez a sokszor ünnepelt és sokszor elátkozott francia.
Ezt kitudandó elküldjük néhány szívünknek (no meg, hiszen a modern racionalizmus pápájáról van szó: eszünknek) kedves szerző címére Descartes egy levelét, amelyet 1645. augusztus 4-én adott fel a tudományok és a bölcselet iránt komolyan érdeklődő pfalzi hercegnőnek. Önt pedig arra kérjük, hogy válaszoljon Erzsébet helyett (vagy nevében) Descartes-nak. Mi majd vállalkozunk a postás szerepére, s az összegyűjtött leveleket közreadjuk a Beszélőben. Ezért kérjük: ha válaszol Descartes-nak, levelét 1996. szeptember 20-ig juttassa el szerkesztőségünkbe.
Nagyon örülnénk, ha válaszát minél előbb olvashatnánk!
Budapest, 1996. június 25.
Most kezdjük közzétenni a beérkezett válaszokat.
*„…beláttam azt is, hogy egyszer az életben gyökerestől fel kell forgatnom s az első alapoktól kezdve újra kell kezdenem mindent…”,
René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról (ford.: Boros Gábor) Atlantisz, Bp. 1995, 25. o.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét