Skip to main content

Felhívás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Válaszok Descartes-nak


Kedves X. Y!

Az idén ünnepelné négyszázadik születésnapját Descartes, már ha a gondolkodása tartott volna addig, hogy még ma is létezzék (és ráadásul még kedvet is érezne bárminek a megünnepléséhez). Ahhoz, hogy létezzék, csak egyetlen lehetőség kínálkozik: ha mi gondolkodunk róla. Nem tudjuk, hogy ez mennyire vigasztalná meg őt magát, amint az is kétséges, hogy mi gondolunk-e még valamit annak a filozófusnak az olvasása közben, aki szándékai, de az utókor ítélete szerint is gyökeresen felforgatta az európai hagyományt.* Szerkesztőségünkben is súlyos kétségek fogalmazódtak meg az ünnepeljük, tehát van tétel érvényességét illetően. A kételynél azonban erősebb kíváncsiságunk: mit mondhat ma nekünk ez a sokszor ünnepelt és sokszor elátkozott francia.

Ezt kitudandó elküldjük néhány szívünknek (no meg, hiszen a modern racionalizmus pápájáról van szó: eszünknek) kedves szerző címére Descartes egy levelét, amelyet 1645. augusztus 4-én adott fel a tudományok és a bölcselet iránt komolyan érdeklődő pfalzi hercegnőnek. Önt pedig arra kérjük, hogy válaszoljon Erzsébet helyett (vagy nevében) Descartes-nak. Mi majd vállalkozunk a postás szerepére, s az összegyűjtött leveleket közreadjuk a Beszélőben. Ezért kérjük: ha válaszol Descartes-nak, levelét 1996. szeptember 20-ig juttassa el szerkesztőségünkbe.

Nagyon örülnénk, ha válaszát minél előbb olvashatnánk!

Budapest, 1996. június 25.

Most kezdjük közzétenni a beérkezett válaszokat.


*„…beláttam azt is, hogy egyszer az életben gyökerestől fel kell forgatnom s az első alapoktól kezdve újra kell kezdenem mindent…”,
René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról (ford.: Boros Gábor) Atlantisz, Bp. 1995, 25. o.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon