Antall József miniszterelnök és kormányának több tagja számos alkalommal kifejtette, hogy az államigazgatásban nincs helye semmiféle bélistázásnak, sőt a jó szakemberekre nagyobb szükség van, mint valaha. (Az persze világos, hogy ha valaki politikai érdemei elismeréseként jutott valamely magas beosztásba, annak előbb-utóbb át kell adnia a helyét a szakértő hivatalnokoknak.) A miniszterelnök – hogy jó példával járjon elöl – ki is nevezte azon melegében hivatalának helyettes államtitkárává a szakértelméről messze földön híres Szilvási Györgyöt, akinek korábbi pályafutása még a legkényesebb ízlésű rendszerváltóknak is biztos garanciát jelent. A (helyettes) államtitkár úr előbb (az akkor még Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetem Kommunista Ifjúsági Szövetségének függetlenített titkáraként, később ugyanezen ifjúsági szervezet Központi Bizottságának osztályvezetőjeként szívta magába a politikai ismereteket, és tett szert vezetési gyakorlatra. Széles körű szakismereteiről utóbb képet kaphatott a közvélemény is, amikor a televíziót felügyelő boldog emlékezetű Kuratórium titkáraként tűnt fel a közéletben. Mindezeknél is pikánsabb azonban a hír azoknak, akik azt is tudják, hogy Szilvási György kuratóriumi másodállásával egy időben Pozsgay Imre államminiszter titkárságának vezetője volt. Ezek után persze csak a sötét gyanúsítgatóknak jut olyasmi az eszébe, hogy az új funkció biztosíték, hogy – köztársasági elnöki szék helyett csak a MSZP frakcióvezetőségével megelégedni kényszerülő – Pozsgay Imre a legautentikusabb forrásból fog tájékozódni a miniszterelnök (és annak hivatala) bokros teendőiről. Azt pedig már csak a legelvetemültebb politikai rágalmazók gondolhatják, hogy Pozsgay úr a szerencsés „véletlenből” adódó helyzetet esetleg arra találja felhasználni, hogy közvetve bár, de belekotnyeleskedjen a Tőle egyébként szellemében oly távol álló NEMZETI MEGÚJHODÁS PROGRAMJÁNAK megvalósításába.
- Hátsó oldal [6]