Kunszabó Ferenc, a kozmopolita sajtó szélmalmán csüngő magányos harcos már fél évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy „ez a sajtó mennyire egy húron pendül, és mily gondosan sorba van kapcsolva…” A Hunnia-füzetek második számában az összes bizonyíték elolvasható (Bárdossy Szent László vértanú hazájáért mondott fohászával együtt). A sajtó akkortájt azt pengette a Hunnia fülébe, hogy Szabó Dezső álláspontját a zsidósággal kapcsolatban példaértékűnek tekinteni – bizonyos történelmi tapasztalatok birtokában – rendkívül aggályos.
Kunszabó Ferenc, Bárdossy László és az Agrárszövetség egymásra találása óta sok-sok dallam lepengett már a magyar sajtó egyhúrján, és kicsit le is hangolódott már az a sokat nyűtt húr. Egyre nehezebb kiismerni, hogy mire peng és mire pang.
Mondok egy példát: a sajtónak nem kellett az a szép cubák, amit a június 26-i interpellációs nap a bádogtálkájába vetett, pedig volt azon levágnivaló bőven.
Havas Gábor egy interpelláció keretében tájékoztatta (a Beszélő olvasóinál kevésbé tájékozott) Tisztelt Házat és a nem kevésbé tisztelt nyilvánosságot arról, hogy a rendszerváltó belügyminiszter olyasvalakit bízott meg a rendőrség szakmai vezetésével, aki másfél évvel ezelőtt még erélyesen követelte a leszámolást a rendszerváltó szándékkal fellépő ellenzék minden árnyalatával, és aki nemcsak a diktatúra ellenzéke, hanem a leginkább jogfosztott magyarországi kisebbség ellen is „gyűlölet- és hisztériakeltésre alkalmas nyilatkozatok egész sorával módszeresen” uszított. Az ember azt gondolná, hogy ez már önmagában is elég érdekes a sajtónak.
Hát még, ha a belügyminiszter az interpellációban szereplő vádpontok egyikét sem tagadja, csupán azt állítja, hogy neki az illető káder – egy megbízható civil rendőrfőkapitány politikai felügyelete alá helyezve – így is jó!
Még érdekesebb, hogy a belügyminiszteren kívül még kinek felel még a rasszista rendőrfőnök. Megfelel a Demokrata Fórumnak (akárcsak egy határral odébb Doru-Viorel Ursu, a bukaresti rendcsináló a Nemzeti Megmentési Frontnak), megfelel a keresztény világnézeti pártnak és a vezérőrnagy eddigi kenyéradó pártjához tartozó szocialista és független képviselők többségének. Nem felel meg a szabad demokratáknak, a fiatal demokratáknak – és a kisgazdaképviselők nagyobbik részének! A belügyminiszter ellen szavazott a kisgazdaképviselők 61%-a, köztük dr. Horváth Balázs egyik minisztertársa, Nagy Ferenc József is! A választóvonal ebben a kérdésben visszacsúszott oda, ahol a tavalyi népszavazás idején volt.
Tudjuk, hogy hízik a kozmopolitika firkászok rossz mája, amikor egy bársonyszék birtokosa égeti magát. A belügyminiszter a maga részéről mindent megtett, hogy a tudósítók e tekintetben is elégedettek legyenek vele: nehezményezte, hogy az interpelláló képviselő nyakra-főre használja a „cigánybűnözés” elavult fogalmát anélkül, hogy legalább idézőjelbe tenné azt, mert „ha idézőjelbe tették volna, semmi kifogásom nem lenne…” A képviselő tájékoztatta a minisztert, hogy az inkriminált terminus nála kizárólag idézetekben, mégpedig a miniszter sötét múltú választottjától vett idézetekben szerepelt.
Ám ezúttal mindez kevés volt. Hiába produkálta magát az interpelláló, az interpellált és a sajátos megoszlásban szavazó Tisztelt Ház, a sajtó egyhúron hallgatott. A tv-híradó és a Magyar Nemzet még az interpelláció témáját sem közölte, a Népszabadság, a Népszava és a Pesti Hírlap másnap megemlítette, hogy dr. Túrós András kinevezését kifogásolták, de hogy voltaképpen miért is, arra egy szót sem vesztegettek. A Magyar Hírlap jóval részletesebben foglalkozott az üggyel, ismertették több képviselő véleményét is, de a Magyar Hírlap sem érintette az interpelláció leghangsúlyosabb elemét, a vezérőrnagy szenvedélyes kisebbségellenes tevékenységét.
A belügyminiszter seprűje és a sajtó figyelme a folyamatos jelen kínos pontjairól a befejezett múltba siklott. Túrós András vezérőrnagy azon a napon, amikor írásban beadták a személyét érintő interpellációt, felkínálta miniszterének a sajtó figyelmét lekötő (és az ő szerény személyétől eltávolító) szenzációt, a baráti terroristák magyarországi üdültetését. A sajtó pedig el is térült a kívánt irányba.
Mit mondjunk? Ilyen fogó mellett aludni is lehet! És még mi mindent…
- Belföld [6]