Skip to main content

Beszélő hetilap, 26. szám, Évfolyam 2, Szám 28

(Urbán Károly): Levél a „pártsemleges” parlamentről…

(Zöld Csilla): Tisztelt dr. Fehér Károly!

(kőszeg): A tornakör

Gyarmati György: Helyi önkormányzat helyett – kormányzott helyi önámítás

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Azonnal!

Parlament, 1990. július 3.

Ara-Kovács Attila: Az emberi jogok diszkrét bája

Koppenhágai zárszámadás

K. I. [Kiss Ilona]: Szakíts, ha bírsz!

Pavel Ugyukin:

Szergej Szkripnyikov: Többpártrendszer több párt nélkül

Tar Sándor: A gyár, ahol élünk

Eörsi János: Ami nem volt Kincsesbányán

: Két levél az önkéntes tagdíjfizetésről

Gyekiczki András: „Taknyos” docensek lázadása

György Péter: Ombudsmanok inflációja

Fényi Tibor: Szent István, a terrorista

Révész Sándor: Mire peng és mire pang?

bauer: Három nap, három közlemény

: Az új művészet felé

Lázár Guy: Van-e baloldali antikommunizmus?

Egy francia közvélemény-kutatás tanulságai

: A franciák kulcsszavai (százalékban)

Bán Zsuzsa: Szűkölő költségvetés

: Tűzoltás kánikulában

dr. Török Ernő: Energia szénből, olajból – nem, köszönöm

Szabó Miklós: Zsákutcás magyar történelem és unbewältigte Vergangenheit

Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről

„Természetes szövetségesünk” vagy ellenfelünk – a Fidesz

Timár Katalin: A lakhatatlan győzelem

Litván György: Ki kit kompromittál?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon