Skip to main content

Tűzoltás kánikulában

Vissza a főcikkhez →


A hazai iparügy és kereskedelempolitika vezérkara a jelek szerint ma még csak a tűzoltásnál tart, mint ez a tárca vezetőinek múlt héten tartott gyorstájékoztatóján kiderült. De az ipari és kereskedelmi tárca legalább már kezdi körvonalazni a válságmenedzselés általa javasolt módozatait. A gazdaság működését alapjaiban megbénító – ma már 300 milliárdosra becsült – sorban állás feloldására a különböző metódusok halmazát dolgozták ki – mint a tárca közigazgatási államtitkára elmondotta. A lényeg, hogy a válságkezelésnek két típusát alkalmazzák. Az egyik azt a vállalati kört érinti, ahol a kinnlevőségek a tartozásokat fedezik, esetleg meg is haladják. Ebben a szférában pénzkibocsátással, pénzügytechnikai áthidaló megoldásokkal kívánják a patthelyzetet feloldani és a működőképességet biztosítani.

A tartósan veszteséges vállalatok kategóriájában viszont haladéktalanul dönteni kell a felszámolásokról. Természetesen itt is egyedi elbírálás szerint kell pénzügy-technikailag kidolgozni, milyen megoldást találjanak a csődeljárás lefolytatására. Nyilvánvaló, hogy más elbírálás alá esik a szénbányászat, ahol elsősorban azt kell vizsgálni, mi menthető meg a csődtömegből, s más szisztémát kell alkalmazni a kis vagy közepes gépipari vállalatok esetében.




Tartósan megoldhatja-e a költségvetés problémáit a kormányzat által bejelentett áremelés? – kérdeztük meg Soós Károly Attilától, az SZDSZ gazdasági szakértőjétől.

Kísértetiesen hasonlít ahhoz a módszerhez, amelyet az előző kormányok alkalmaztak akkor, amikor nyár elején rendszeresen kiderült, hogy a költségvetés deficites. Semmiképpen sem lehet komoly, tudatos kormányzati lépésnek tekinteni, hiszen csak drasztikus tüneti kezelést jelent, és semmiképpen sem szünteti meg a költségvetési hiány akut veszteségforrásait. Egyébként az energiaárak emeléséről már korábban is szó volt, a hírek szerint a Németh-kormány el is készítette a javaslatot, s éppen a Fórum közbelépésére állt el a tervtől. Ma már erősen kérdéses, hogy annak idején miért látta célszerűnek a Fórum, hogy a kormánynál eljárjon a program felfüggesztése miatt. Hiszen nyilvánvaló, hogy minél később kerül sor egy ennyire drasztikus lépésre, annál erősebb az emelés mértéke, hiszen csak így biztosíthatják, hogy fél év alatt olyan hatást gyakoroljon a költségvetésre, mintha már az esztendő elején életbe léptették volna. Valószínű, hogy tetszetős választási fogás volt elodáztatni a döntést, s most, amikor a kormány számára már nincs tényleges tétje a dolognak, elő lehet hozni a kellemetlen csomagtervet. Az áremelés csak a pillanatnyi nehézségeket oldja meg, viszont olyan mértékű inflációt gerjeszthet, aminek hatásával a jelek szerint nem számolt a kabinet.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon