Nyomtatóbarát változat

A Beszélő Új folyam, I. évfolyam 24. számának 14. oldalán közlik Önök, hogy gyűjtik az adatokat a szakszervezeti tagdíjfizetés önkéntességéről. Ennek kapcsán hivatkoznak a Székesfehérvári Könnyűfémműnél tapasztalt jelenségre, amelyet mint egyedi esetet nem vonunk kétségbe, hanem mint szabálytalan eljárást mi is elítélünk. Szabálytalant, ugyanis a tagdíjlevonás módja, a megbízói nyilatkozat, visszavonó nyilatkozat, tagsági könyvek kezelése stb. alapszervezetünk belső szabályzatában pontosan megfogalmazott módon történhet. Ebből a szabályzatból idézünk.

„I. 2. A bérjegyzék alapján történő tagdíjlevonás törlése kétféle módon történhet:

a) munkaviszony megszüntetésével;
b) a megbízás írásos visszavonásával.

Az első esetben a törlés automatikus. A második esetben, ha a megbízást visszavonó nyilatkozat a VSZB-re a tárgyhó 15-ig érkezik, a levonás törlését tárgyhóban, ha a jelzett időpont után, akkor csak a következő hónapban lehetséges figyelembe venni.

A megbízást visszavonó nyilatkozatot a terület gazdasági felelősének kell benyújtani, aki a legrövidebb időn belül köteles a VSZB-re továbbítani. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell: a dolgozó nevét, törzsszámát, munka- és kifizetőhelyét.

A gazdasági felelős az átvett nyilatkozaton köteles az átvétel dátumát feltüntetni, a visszavonást tudomásul venni és aláírásával hitelesíteni.

IV. A szakszervezeti tagság megszűnése.

A vállalatnál továbbra is munkaviszonyban álló, de a szakszervezetből kilépő dolgozó »Megbízói nyilatkozat« visszavonásával a tagságát megszünteti. A visszavonó nyilatkozatot benyújtó dolgozónak a területi gazdasági felelős naprakészen átadja a kartont és a tagsági könyvet.”

Az „ügymenet” bürokratikusnak tűnhet, bár azt figyelembe kell venni, hogy egyrészt a dolgozók pénzével gondosan kell bánni, másrészt egy közel 4000 főt foglalkoztató, folytonos munkarendben dolgozó vállalatról van szó. Ez a folyamat azonban az önkéntességet nem befolyásolja (a VSZB-titkámak nem kell aláírnia sem a megbízói, sem a visszavonó nyilatkozatot…), melyet az is bizonyít, hogy alapszervezetünk szervezettsége két év alatt mintegy 10%-kal csökkent.

Székesfehérvár, 1990. június 28.

Tisztelettel:

Fekete József
VSZB-titkár

Magyar Vegyipari Dolgozók
Szakszervezeti Szövetsége

Székesfehérvári Könnyűfémmű
Szakszervezeti Bizottsága

Az MSZOSZ tagszervezeteinek működésével kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni az 1990. június 23-i számukban közölt cikkre reagálva.

1. A Székesfehérvári Könnyűfémmű Vállalat dolgozójának tapasztalata – amely szerint írásos nyilatkozat kell a tagdíjlevonás megszüntetésére a főbizalmi aláírásával – nem egyedi eset. A Ganz Villamossági Művekben is ugyanez a módszer van alkalmazva. A levelet a vállalati szakszervezeti bizottsághoz kell továbbítani, ahonnan azután intézkednek a bérelszámolás felé a levonás megszüntetésére. Én ezt még tavaly végigcsináltam, de érthető, hogy sokakat elriaszt e tortúra. Az egész procedúra annak ismeretében még érdekesebb, hogy pl. az átutalási betétszámlára átutalandó összeg módosítására elég egy telefon a bérelszámolásra, így akár meg is „tréfálhatnám” a kollégáimat.

2. Bálint Attila cikkbeli megállapítása, mely szerint a „munkaadók és a szakszervezetek már nincsenek összefonódva”, erősen vitatható. A 4-5 luxusméretű szakszervezeti irodától, tárgyalótól kezdve a berendezési tárgyakig, kocsihasználatig mindent a vállalat biztosít a függetlenített funkcionáriusoknak, sőt esetenként egy-egy hivatalos külföldi út is belefért, hogy megvizsgálhassák a kinti szervizekben dolgozók „sanyarú” sorsát, és legyen egy kevés dollár is. (Korábban fizetést és prémiumot is a vállalattól kaptak. A jelenlegi helyzetet nem ismerem.)

3. A mai napig aláírja a szakszervezet a munkásfelvételi lapokat, béremeléseket, prémiumokat stb., és ez természetszerűen növeli a dolgozók kiszolgáltatottságát. Egy esetleges segélykérelemnél, kedvezményes üdültetésnél, tüzelővásárlási utalványnál stb. természetesen előnyt élvez a szakszervezeti tag, noha a szakszervezet csak elosztó szerepet tölt be. A fentiek miatt nem is nagyon mernek kilépni az emberek. Félelmüket növeli, hogy esetleges létszámleépítésnél először a nem tagok kerülnének sorra. Mindezek azt a benyomást keltik, hogy a szakszervezet a hatalom része, és nem érdekvédelmi szervezet.

A felsoroltak, valamint egyéb esetek is bizonyítják, hogy Magyarországon nem kettős, hanem legalább hármas hatalom van, és ebben a harmadik csoportban a vállalatok és intézmények vezetőin kívül a szakszervezetek (MSZOSZ és társai) is benne vannak. Hiába van legitim parlament, és lesz helyhatósági választás, ha azután is megmarad a régi összefonódott vezetői gárda és csatlósaik hatalma. Szerintem ez csak az állami tulajdon megszűnése után, és igen lassan fog elsorvadni. Távolabbról, de idekapcsolódik egy közelmúltbeli tapasztalatom, hogy két hét balatonboglári tartózkodásom alatt háromszor nem kaptam Magyar Nemzetet, a standos szerint három hete nem jött HVG, Beszélőt és Magyar Narancsot nem is láttak, ugyanakkor máshol halmozódik a remittenda. Ez annyit mindenesetre bizonyít, hogy egyetlen postamester is késleltetheti a rendszerváltást.

Bp. 1990. június 27.

Ui.: Kérem, hogy a nevemet ne hozzák nyilvánosságra, ugyanis én sem vagyok bátor.

• Belföld