A liberalizmus egyetemes ideológiája
A liberalizmus Franciaországban is egyre egyetemesebb ideológiává válik: míg 1978-ban a megkérdezetteknek csak a 33 százaléka helyeselte azt, hogy a vállalatok több szabadságot kapjanak, most 63 százalékuk vélekedett így. Ám a gazdasági liberalizmus eszméjének térhódításával párhuzamosan az állami beavatkozás híveinek száma is nőtt: míg 1985-ben a franciáknak csak a 29 százaléka kívánta azt, hogy a kormányzat jobban beleszóljon a gazdasági életbe, most 48 százalékuk foglalt így állást.
Föltételezhetjük tehát, hogy a franciák szociális piacgazdaságot szeretnének, vagyis azt akarják, hogy a munkaadók szabadságának növekedését a munkavállalók létbiztonságának megóvásával ellensúlyozza az állam: a megkérdezettek túlnyomó többsége, 78-71 százaléka ellenezte az átképzési segély megszüntetését, a táppénz, a minimálbér és a munkanélküli-segély csökkentését, a nyugdíjkorhatár fölemelését és a vagyonadó eltörlését.
Igazságosság, egyenlőség, tolerancia, kontra rend, szigor, verseny
Az, hogy Franciaországban csökkennek a bal- és a jobboldal közötti különbségek, akkor is kiderült, amikor a megkérdezettek 17 kulcsfogalom közül választották ki azokat, amelyek a legrokonszenvesebbek voltak nekik: ekkor ugyanis több mint felük választotta ki az igazságosságot, a szabadságot meg a biztonságot, és elenyésző töredékük szavazott a reformra meg a forradalomra. (Lásd a táblázatot!) Ugyanakkor a különbségek csökkenése még nem jelenti ezek megszűnését: míg az igazságosságot, a szabadságot, az egyenlőséget, az emberi jogokat és a toleranciát a baloldali szavazók szerették jobban, a biztonság, a haladás(!), a rend, az erőfeszítés, a szigor és a verseny a jobboldali szavazók szívének volt kedvesebb.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a mai Franciaországban a bal- és a jobboldal közötti ellentétek már nem annyira abban nyilvánulnak meg, hogy az előbbi képviselné az etatizmus formáját öltő kollektivizmust és az utóbbi az individualizmust; a különbség inkább abban ragadható meg, hogy amíg a baloldali szavazók az egyéni és a kollektív szabadságjogokat egyaránt magukban foglaló emberi jogok érvényesülését szorgalmazzák jobban, a jobboldali szavazók az egyéni és a csoportérdekek háttérbe szorítására, a rend és a fegyelem erősítésére teszik a hangsúlyt, mert ebben látják a fejlődés, a nemzeti fölemelkedés biztosítékát.
A kisebbségekkel szembeni attitűdök
A franciák liberalizmusa kevésbé terjed ki a szó tágabb értelmében vett kulturális problémák megoldására, a másság kezelésére: a megkérdezettek 65-61 százaléka ellenezte az AIDS-es betegek elszigetelését, a válás és a művi vetélés megnehezítését és a homoszexuálisok megbüntetését.
Még kevesebb toleranciáról tesznek tanúságot a franciák akkor, amikor a születési előjogaikról kellene lemondaniuk. A megkérdezetteknek csak 55 százaléka nem szüntetné meg a bevándorlók gyerekeinek francia állampolgárságát, 77 százalékuk nem engedné meg, hogy az „idegenek” részt vegyenek a nemzetgyűlési választásokon, és 55 százalékuk ahhoz sem járulna hozzá, hogy a helyhatósági választásokon szavazzanak.
Ugyanilyen nehezen tűrik el a franciák azt, hogy a bevándorlók kifejezésre juttassák vallási hovatartozásukat: a megkérdezettek 85 százaléka ellenezte, hogy az arab kislányok csadort viseljenek az iskolában, és 52 százalékuk, hogy mecsetek épüljenek a nagyvárosokban. Ezen a ponton azonban már ismét kiütköztek a bal- és a jobboldali szavazók közötti különbségek: az előbbiek 43 százalékával szemben az utóbbiak 68 százaléka tiltakozott a mecsetek megjelenése ellen.
Demokrácia vagy diktatúra
A franciák ideológiai preferenciáiról végzett felmérés eredményei megerősítik azt a fölismerést, amelyre a marxista indíttatású magyar ellenzék jutott az elmúlt két évtizedben: a modern társadalmakban a legmagasabb ideológiai válaszfal nem a „haladás” és a „reakció”, a baloldal és a jobboldal között húzódik (már csak azért sem, mert a helyzet alakulásának függvényében a jobboldal éppúgy lehet „a haladás zászlóvivője”, mint a bal), hanem a demokrácia és a diktatúra között (mert csak a szabadság szülhet rendet). A válaszfal „áthelyeződésével” azonban nem tűnt el a demokrácia táborán belül a bal- és a jobboldal közötti különbség: ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a baloldali szavazók fejében a többség akaratának megvalósulása jobban összekapcsolódik a kisebbségi jogok érvényesülésével.
- Belföld [6]