Hétfő délelőtt a parlamentben Kónya Imre MDF-frakcióvezető napirend előtti felszólalásra jelentkezett, és felolvasta a kormánypártok közös nyilatkozatát, amelyben felszólították az SZDSZ-t: „haladéktalanul térjen vissza” az MDF–SZDSZ-megállapodásban „vállalt kötelezettségei teljesítéséhez”, és adja hozzájárulását ahhoz a 2/3-os szavazatarányhoz, amely az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos alkotmánymódosítás elfogadtatásához szükséges. A megállapodás szövege szerint ugyanis az „önkormányzati törvénynél a kétharmados szabály kizárólag az alkotmányba kerülő rendelkezésekre vonatkozik, vagyis azokra, amelyek az önkormányzati rendszer szervezetének és működésének legalapvetőbb szabályait tartalmazzák”, amit az SZDSZ úgy kíván értelmezni, hogy minden lényeges szabályozást minősített szavazással kell elfogadni.
A kormánykoalíció nemcsak hogy nem akart, alighanem képtelen is volt kidolgozni megfelelően konkrét, az önkormányzatok jogállását, hatáskörét, működésének garanciáit, anyagi alapjait és gazdálkodását kézzelfoghatóan szabályozó törvényjavaslatot. Így hát ami az asztalra került (különösen az alkotmánymódosító passzusok, amelyekre az MDF–SZDSZ-megállapodásban lefektetett eljárás szerint a 2/3-os szabály vonatkozik), arról okkal merülhet fel a gyanú, hogy lényeges elemeket akarnak majd becsempészni kormánypárti többségi nyomásra. Olyan alkotmánymódosítási javaslat, amely csak a választandó tisztségviselők felsorolására vonatkozóan kínál alternatívákat, s amely egyébiránt „A főváros kerületekre tagozódik”, „A helyi önkormányzatok alapjogai… egyenlőek… kötelezettségei eltérőek lehetnek” és hasonló mélységű megállapításokat tartalmaz – nem sokra kötelez. Az önkormányzati törvényre vonatkozó kormányjavaslat pedig máris olyan törekvést tükröz, amely igyekszik az önkormányzatokat megyei, a megyéket kormányzati alárendeltségben tartani.
Ha az SZDSZ belemegy a paktum szó szerinti értelmezésébe, akkor vagy a megfelelően részletes szabályozásra alkalmatlan alkotmányozásba kell belemennie, vagy megvonnia az alkotmánymódosítás támogatását; az utóbbi esetben hangot adhat ugyan ellenvéleményének, de valóban patthelyzet alakul ki, hiszen nem jön létre az új önkormányzati szabályozás. Ezért egy harmadik utat választott: benyújtotta saját önkormányzati törvénytervezetét, hogy parlamenti vitában keresse a kompromisszumot a maga és a kormány elképzelései között. De hogy eséllyel tárhassa elő a maga elképzeléseit, ahhoz valóban a paktum olyan értelmezésére van szükség, amely a „legalapvetőbb szabályokat” bocsátaná 2/3-os szavazásra, akár külön kódex formájában is.
A kormánykoalíció azonban nem hajlandó megvitatni az SZDSZ javaslatait, inkább – hogy a régről ismert kifejezéssel éljünk – politikai síkra tereli a kérdést. Vádol: az SZDSZ obstruálja a törvényalkotást. Fenyeget: ha ez így megy tovább, nem helyhatósági, hanem tanácstagválasztás lesz szeptember 30-án (bár a hétfő déli parlamenti sajtótájékoztatón, ahol mindez elhangzott, nem tudtuk meg, miért nagyobb baj ez annál az esetnél, hogy önkormányzati törvény rosszul sikeredik). De más parlamenten kívüli eszközökkel is nyomatékot ad a maga önkormányzati filozófiájának: az SZDSZ hétfő délutáni parlamenti sajtótájékoztatóján megtudtuk, hogy az MDF megtiltotta, hogy független (nem parlamenti) szakértők közösen véleményezzék a kormány törvényjavaslatát, sőt azt is, hogy róla kutatóintézeti állásfoglalást adjanak ki; ezenkívül ki akarták tenni állásából az önkormányzati bizottság titkárnőjét, egy a Beszélőben közölt szakvélemény képviselők közötti terjesztése miatt.
A koalíció sürgette az önkormányzati törvénykezést, mert keresztül akarta hajtani a maga elképzeléseit. Ám nem sikerült elérnie, hogy lezárják az általános vitát, így továbbra is mód van módosító indítványok benyújtására, és ami még fontosabb: tárgyalásokra, amelyeknek során talán belátja a kormánykoalíció, hogy nem minden a nyers erőn múlik. És ha mégis, megmaradt az ellenzék kezében az alkotmánymódosítás ütőkártyája.
- Beszélő [6]