Skip to main content

A szabadság öt korlátja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Wekler Ferenc felszólalása az önkormányzati törvény vitájában


1. A polgármester. Ha a polgármester gyakorolja az államigazgatási hatásköröket, a kormány jogszabályokkal, határozatokkal utasíthatja a települési önkormányzatok polgármesterét olyan tevékenységre, amely sértheti az önkormányzat érdekeit. Engedjék meg, hogy egy gyakorlati példát is mondjak erről az elmúlt évekből. Egy most is érvényben lévő rendelet megadóztatja a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket. Ezt a mi vidékünkön, a borvidékeken présházadónak szokták nevezni. A korábbi kormányzat azzal a céllal vetette ki, hogy az üdülőtulajdonosok fizessenek plusz adót. De a rendelet úgy sikeredett, hogy a présházakban – régi vályog présházakban – leválasztott kis szobákat, amelyeket az emberek azért építettek, hogy kapálás közben délben bemehessenek, megpihenjenek, szerszámos raktárnak is használják őket, ugyanúgy megadóztatja, mint a Balaton-parti villákat. Annak idején felemeltük szavunkat, felemeltem a szavamat ez ellen. Kérem szépen, én jogszabálysértést követtem el, és fegyelmit kaptam tanácselnökként, mert nem hajtottuk végre, nem vetettük ki ezt az adót a saját településünkön.

Ugyanez előfordulhat a polgármesterrel is, és nem lesz képes fellépni ellene, mert függ a központi kormányzattól, és mert törvénysértést követne el. (A szabad demokraták javaslata szerint az államigazgatási ügyek felelőse a jegyző; a polgármester kizárólag az önkormányzatnak felelőse. – A szerk.)

2. A megye intézménye. A javaslat szerint a megyének lehetősége van a rendeletalkotásra. Egy önkormányzati megyének természetesen jogot kell adni arra, hogy rendeletet alkosson. A kérdésem csak az, hogy ezek a rendeletek kire vonatkoznak? Ha az önkormányzatok fedik a megye egészét, mind a területét, mind a lakosságát, akkor vajon kire érvényesek a megyei önkormányzat rendeletei, ha nem a helyi önkormányzatokra?

3. A megyehatárok kérdése. Baranya megyének van egy területe, amelyet a Duna választ el a megye egészétől. Ezen a területen három település fekszik, nem köti őket híd össze Moháccsal, nem köti őket híd össze Baranya megyével, még sincs lehetőségük, hogy elszakadjanak, mert Baranya megyéhez tartoznak, a megyehatár körbezárja őket. A mi véleményünk az, hogy az ilyen településeknek és a hasonló helyzetben lévő településeknek automatikusan lehetőséget kell kapniuk arra, hogy elszakadjanak, hogy kiváljanak, hogy szabadon társulhassanak más településcsoportokhoz, más településekhez.

4. A főispáni intézmény. A törvényjavaslat lehetőséget nyújt a főispánnak arra, hogy szakmai tanácsokat adjon, szakmai segítséget nyújtson a leendő önkormányzatoknak abban az estben, ha azt igénylik. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, először is ki kell építeni egy olyan apparátust, amely képes minden felmerülő igényt kielégíteni. Ez körülbelül kétszer vagy háromszor akkora kell legyen, mint a mostani szakapparátus, mert a mostani szakapparátus nem képes kielégíteni a felmerülő szakmai igényeket, még akkor sem, ha több száz fős apparátusról van szó. Ez pénzkérdés. Ha van rá pénzünk, akkor természetesen ki kell építeni a megfelelő szakapparátusokat.

Ma a megyei szakapparátus szoros kapcsolatban áll egy másik intézménykörrel, az úgynevezett megyei tanácsi tervezővállalatok körével, amelyek viszont kapcsolatban állnak a kivitelező vállalatokkal. Kialakult egy kör, ahol gyakorlatilag önmagán belül forog minden, a pénzeket önmagukon keresztül mozgatják, osztják. Ha a főispánnak ugyanezt a lehetőséget megadjuk, ugyanez a kör fog kialakulni, ugyanúgy kialakulhatnak azok az informális kötődések, azok a protekcionista elosztáson alapuló jogosítványok, amelyek a tényleges piaci versenyhelyzetet korlátozzák.

5. A kormány rendeletei. A törvényjavaslat biztosítja a kormánynak a közvetlen rendeletalkotási lehetőségét, vagyis azt, hogy jogszabályokkal befolyásolja az önkormányzatok életét.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon