Skip to main content

Az MDF Pedagógiai Kollégiumának véleménye az oktatási törvény koncepciójáról

Vissza a főcikkhez →


A koncepció nem veszi figyelembe a magyar és az európai hagyományokat, teljes egészében az amerikai rendszert képzeli el. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a társadalmunk jelenlegi fejlettségi állapotát s azt, hogy civil társadalom szerveződése nehezen indul meg, s ma még teljesen hiányzik.

A kormánykoalíció valamennyi pártja egyetért abban, hogy a törvénytervezetnek – a társadalmi értékrend hosszú válsága majd széthullása után – szolgálnia, illetve orientálnia kell egy új, az európai polgári demokráciákhoz közelítő, a nemzeti hagyományokat megőrző új társadalmi értékrend kialakulását.

A törvény eszközt kell adjon a kívánatos iskolarendszer eléréséhez, mely feltételezi és hatással van a társadalom kívánatos változásaira.

A vitatott törvénytervezet nem foglalkozik az értékekkel, holott a koalíciót képviselők többsége első lépésként azt az értékrendet tartotta volna kívánatosnak megfogalmazni, amit közvetíteni kellene az iskolának.

Fontosnak ítéljük az oktatás és nevelés szerves egységének deklarálását. A koncepció a nevelést teljes egészében kifelejtette a közoktatásból. A vita résztvevői bírálták a tervezet kilúgozott, semleges, parttalan liberalizmusát és az etikai relativizmust, mely utóbbi pedagógiailag lehetetlen fogalom. Abban is csaknem teljes volt az egység, hogy a törvénynek átmenetet kell jelentenie a centralizált, túlszabályozott oktatásügy és az autonóm intézményekre épülő demokratikus, nyílt, sokszínű iskolarendszer között.

A tanítás szakmai ellenőrzését – a magyar közoktatási hagyományokban már bevált – a tankerületek felállításával látnánk biztosítva. A tankerületek, a tankerületek igazgatói és munkatársai a minisztérium közvetlen felügyelete alá tartoznának, így megszüntethető lenne az a koncepcióban szereplő ellentmondásos helyzet, hogy a művelődési és közoktatási miniszter vállalja a közoktatásért a felelősséget, de tényleges beleszólása nincs a folyamatokba.

A tankerületek szakmailag kiválóan felkészült és erkölcsileg feddhetetlen igazgatói és munkatársai nemcsak ellenőrző, hanem az iskolát és a pedagógust védő és segítő szerepet is betöltenek.

1991. március 9.
















Megjelent: Beszélő hetilap, 26. szám, Évfolyam 3, Szám 26


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon