Deszkás Erik

Nyomtatóbarát változat

Az MDF minisztere, valamint Gazsó Ferenc

Az előzmények többnyire ismertek, bár összefüggéseik tisztázatlanok. Abban foglalhatók össze, hogy az MDF-en belül kialakult csoport- és személyi harcok megakadályoztak a minisztériumot a már elkészített közoktatási törvénykoncepció elfogadásában. A koncepció így nem válhatott hivatalos anyaggá, és a törvény-előkészítés nem legitimálódott.

Beke Kata és csoportja igen élesen támadta, támadja a minisztert, a Gazsó-koncepciót teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja. (Beke Katának van vonzása, udvartartása kialakulni látszik, még ha ő maga nem is törekszik látványosan a szervezésére. S oktatási kérdésekben kétségtelenül sokkal nagyobb a hitele, mint Andrásfalvynak, puszta indulatai is határozott irányt képesek szabni.) Bekéhez elég széles körben csatlakoztak szervezetek is. A Pedagógus Szakszervezet és a Budapesti Pedagógus Kamara állásfoglalása sokban megegyezik az MDF Pedagógiai Kollégiumának állásfoglalásával. A személyi szembenállásként és Gazsó-ellenességként kezdődött, majd a Gazsót megbízó Andrásfalvyra átháramlott támadás lassan tartalmi vonatkozásokban is alakot öltött. A Beke-csoport ellenvetésének lényege három mozzanatban összegezhető:

1. szükség van a tankerületi rendszerre;

2. meg kell határozni a Nemzeti Alaptanterv értéktartalmát és a közoktatási törvénynek is értékorientáltnak kell lennie;

3. utat kell engedni az egyházi iskolák térnyerésének, és biztosítani kell számukra a feltétel nélküli állami támogatást.

Az Andrásfalvy-ellenes indulatok odáig fajultak, hogy maga Beke Kata szorgalmazta leginkább a miniszter leváltását. Reményei szerint éppen az SZDSZ ellenzéki fellépése segíthetne neki.

A következő furcsa helyzet alakult ki.

Az SZDSZ által is folyamatosan támadott Andrásfalvy Bertalan az oktatásügyben a Gazsó-bizottság tervezete mellett foglalt állást – habár állásfoglalását nem sikerült a minisztérium hivatalos álláspontjává előléptetnie –, és ezen a platformon került szembe az MDF egyik szárnyával. A feltett SZDSZ-es kérdésekre a miniszter többnyire a Gazsó-tervezet elképzelései szerint válaszolt.

Az SZDSZ-nek tehát ezúttal támogatnia kellett Andrásfalvy Bertalant abbéli igyekezetében, hogy MDF-es szélsőségeseitől elhatárolódva elismertethesse a Gazsó-féle törvénytervezetet, s tompítsa az MDF-en belüli oktatási irányzat központosító, erőszakosan ideologikus, etatista szemléletét.

Kínos a helyzet. Az ellenzék oktatási ügyekben egyszerre csak nyájas és megértő lesz a miniszter iránt. De azt kell tapasztalnia, hogy Gazsóéknak köszönhetően Andrásfalvy Bertalan mára már sok mindent elfogad, más fogalmakban ír le, mint azelőtt.

A Fidesz


A Fidesz a saját politikai előretöréséhez ebben a kuszaságban most határozott érvényesülési terepet lát.

Álláspontja három pontban foglalható össze.

1. A Gazsó-féle tervezet nem legitim, a minisztérium nem állt mögéje, ez a tervezet tulajdonképpen nem is létezik; ahogy Lukács Péter (korábban maga is a Gazsó-féle törvény-előkészítő bizottság munkálkodásának részese, később Fidesz-szakértő, legújabban pedig az új oktatási tervezetet elbírálni hivatott Közoktatási Tanács frissen kinevezett tagja) minősíti: „írói magánprodukció.”

2. A törvény-előkészítésre hatpárti szakértői bizottságot kell létrehozni.

3. Az oktatási törvény pártok fölötti jellegéből következik, hogy konszenzusnak kell lennie körülötte, ami azt jelenti, hogy a törvényt majd 2/3-os többséggel kell elfogadni.

Nem világos azonban, hogy a Fidesz elképzelései milyen tartalmi vonatkozásokban térnének el a Gazsó-bizottság készítette anyagtól, bár sok jel mutat arra, hogy bizonyos centralizációs törekvéseket támogatnának.

Szemmel láthatóan arra számít a Fidesz szakértői-politikusi csoportja (lényegében budapesti önkormányzati képviselők és a Kozma Tamás vezette Oktatáskutató Intézet néhány munkatársa), hogy a létrehozandó hatpárti előkészítésben ők játszhatják a meghatározó szerepet. Az MDF-nek, ha vannak is szakértői, meggyőzhetők. Annál is inkább, minthogy egyes helyeken nézetközelség állhat fenn. A kisgazdák, kereszténydemokraták, szocialisták nem számítanak, nincsenek szakértőik. Az SZDSZ-szel vannak néhol közös pontok, s ahol eltérnek a nézetek, ott a Fidesz esetleg a kormánytöbbség szavazataira számíthat és támaszkodhat.

A Fidesz legerősebb állítása tehát az, hogy a Gazsó Ferenc vezette bizottságot valamiféle káprázatnak tekinti, melyet ki kell dörzsölnünk szemünkből, és kész.

Pedig amióta itt többpártrendszerű törvényhozás folyik, talán a közoktatási törvény-előkészítés hasonlított legjobban némely, nyugodtabb demokráciákban megszokott eljárásokhoz. (Tegyük hozzá: hogyha úgy adódik, éppen a Fidesz szokta képviselni a játékszabályok betartásának és betartatásának szigorú politikusságát.)

A törvény-előkészítés ez esetben bejárta azt az utat, amit éppenhogy be kellett járnia. Apparátusbéli és azon kívüli, független de pártokhoz is kötődő szakértőkből alakult egy bizottság, amelyik hosszadalmas előkészítő tanulmányok után elkészítette a törvénytervezet első, bizottsági konszenzuson nyugvó változatát, amelyről az ország legkülönbözőbb pontjain rendezett viták során több ezer pedagógus, számos párt- és kormányszakértő, szakszervezet és szakmai egyesület mondhatta el a véleményét. A véleményeket a bizottság a végső változat elkészítésekor messzemenően figyelembe vette. A tervezetről valamennyi parlamenti párt véleményt formált, kivéve a Fideszt. Sőt, szakértője, Drahos Péter, aki részt vett a bizottság munkájában, pártpolitikai elkötelezettségének túltengése miatt levetette nevét a kész anyagról.

Az utolsó pillanatban Lukács Péterhez hasonlóan valószínűleg ő is „írói magánprodukciónak” minősítette át a keze nyomát viselő tervezetet, és úgy gondolta: jöjjön inkább a hatpárti egyeztető, ahol újra nagyot domboríthatnak a szakszerű fideszesek.

• Beszélő