A Magyarország két hét előtti számában (augusztus 10.) Bokor Imre szót emelt Berki Mihály vezérőrnagy védelmében. A nyugdíjas tábornokról az újságolvasók – köztük a Beszélő-olvasók – túlnyomó többsége valószínűleg sosem hallott volna, ha a 168 óra június 19-i adásában nem hangzik el Vicsek Ferenc interjúja, amely azt sugallta, hogy Berki Mihály, akire talán magas beosztás vár a Honvédelmi Minisztériumban vagy a honvédség parancsnokságán, valójában lelkiismeretlen köpönyegforgató, ellenforradalmárok ostorából forradalmárok dicsőítőjévé átvedlett kaméleon. Utóbb a Magyarország Berki kézzel írott MSZMP-tagfelvételi kérelmének fényképét is közölte, véglegessé téve a leleplezést: ez a tábornok egykor bizony komcsi volt.
Védőbeszédében Bokor Imre felteszi a kézenfekvő kérdést: vajon melyik magasabb rangú tiszt nem kérte felvételét a pártba, és ki az, aki nem ellenforradalmazott egészen 1989 tavaszáig. És megválaszolja a másik kézenfekvő kérdést is. Berki ellen azok gyűjtöttek adatokat, akiknek nem tetszett, hogy kollegájuk a pálfordulást nem csendben, észrevétlenül hajtja végre, hanem látványosan, és mint 1956 katonai történetének kutatója még közre is működik Maléter és több más kivégzett, meghurcolt katonatiszt ügyének tisztázásában.
Mindig mellé…
Lehet, hogy Berki köpönyegforgató – nagy taktikusnak bizonyára nem mondható. 1958. október 28-án, amikor a tüntetők körülveszik a mohácsi rendőrkapitányság épületét, a fiatal százados nem hallgat sem azokra, akik csatlakozni akarnak a tömeghez, sem azokra, akik golyószóróval lövetnének közéjük, hanem kimegy az emberek elé – és elvtársaknak szólítja őket. Kaposvári hadosztályparancsnokként a kádervacsorákra magával viszi – az ismert szociáldemokrata családból származó, azaz rossz kádernek tekintett – feleségét, hiába dörgölik az orra alá a népi bölcsességet, hogy „cigány hordja a feleségét”. Már nyugdíjasként, 1988-ban elvállalja, hogy átböngészi a Hadtörténeti Levéltár 1956-os anyagát, így az év végére alakulatról alakulatra tudja, ki mit csinált igazából a forradalom napjaiban. A levéltár parancsnokának kívánságára a száraz tényismertetéshez hozzábiggyeszti az „ellenforradalom” hivatalos értékelésének szövegét – ez lesz később az egyik vádpont ellene. 1989 áprilisában, Pozsgay 1956-ot népfelkeléssé minősítő állásfoglalása után a Néphadsereg című lap mellőzhetetlennek ítélte, hogy sorozatot indítson a hadsereg ellenforradalom-ellenes helytállásának bemutatására. Berki, a történész, háromrészes cikkben veszi sorra Király Béla Honvédségből Néphadsereg című, csak külföldön és szamizdatban megjelent könyvének pontatlanságait és tárgyi tévedéseit – a történészi elemzést itt-ott személyes vádaskodással is megfejelve. A harmincéves agymosással, az ellenforradalom-ideológiával való leszámolásra Berki nagydoktori disszertációjának védését véli megfelelő alkalomnak. Sajnos a doktori mű opponense Molnár János, az Ellenforradalom Magyarországon című könyv szerzője – így a bizottság nem is adja meg a doktori címet a jelöltnek. Közben a tábornok az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás mellett katonai tanácsadóként tevékenykedik. Megbízásáról az új parlament összeülése után mond le, holott erre senki sem szólította fel; „Ha igényt tartanak a segítségemre, szívvel-lélekkel csinálni fogom” – nyilatkozza a 168 órának. A Honvédelmi Minisztérium új vezetői, akik első információikat személyi kérdésekben is Kárpáti Ferenctől és környezetétől kapják, valóban érdeklődnek iránta. De a hívásra már nem kerül sor. Előbb hangzik el az interjú a rádióban.
Keresd a… na, kit?
A168 óra nem maga fedezte fel Berki pálfordulásait. A Berki-sztori a Magyar Honvédben jelent meg Berki kontra Berki – Memóriazavar? címmel, június 15-én. Szerzője Dr. Horváth Miklós, Berki egykori beosztottja, majd a kiképzőközpont politikai osztályvezetője, jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa.
Hogyan kerülhetett a június 15-i dátummal megjelent történet nyomán az interjú már 16-án adásba a rádióban? Már előzőleg megküldték a kéziratot – mondja Vicsek Ferenc. Gróf Ferenc, a Magyar Honvéd főszerkesztője megerősíti: Nemcsak a 168 óra, a kéziratot más szerkesztőségek is megkapták. Bokor Imre nem emlékszik rá, hogy a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó lapban megtámadtak volna tábornokot – még ha nyugállományút is. Konkrét példára Gróf Ferenc sem emlékszik, de állítja, hogy a lap szerkesztésébe nem szólnak bele felülről. Ezt, a lap függetlenségét hangoztatja Keleti György ezredes is, a HM Sajtó-és Információs Főosztályának a tévéből jól ismert vezetője. A Néphadsereg, az más volt, teszi hozzá, akkor beleavatkoztak a szerkesztésbe, de nem a sajtóosztály, amelyet Keleti ’88 óta vezet, hanem a Politikai Főcsoportfőnökség…
Vajon kik juttatták el a sajtóhoz Berki kézzel írt tagfelvételi kérelmének fotókópiáját, amelynek eredetije csak a HM-ben vagy az MSZMP jogutódjának archívumában rejtőzhet? Vajon kiknek nem tetszett, hogy magas pozícióba kerül az a Berki Mihály, akit Kárpáti és köre túl erőszakosnak, túl magának valónak tartott, és aki úgy véli, a „politikai tisztek soha nem dolgoztak, mindig kivárták az eseményeket, csak amikor aratni kellett, előlépni vagy kitüntetést kapni, csak akkor álltak az első sorba”?
Berki neve az új parlament megalakulása után számos magas katonai beosztással kapcsolatban szóba került. Azt rebesgették, hogy ő lenne a honvédség parancsnoka, vezérkari főnöke vagy a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Betöltetlen ezek közül az állások közül csak a harmadik volt, június elején azonban kinevezték az új államtitkárt, Annus Gyula vezérőrnagyot. A sajtótámadások – vagyis június közepe – után a Berki személyével kapcsolatos találgatások elültek.
Persze ha a kormány nagyon akarta volna, találnak megfelelően magas beosztást a tábornoknak a sajtótámadások ellenére is. Volt ilyenre példa a HM történetében.
– Olyan nagyon nyilván nem akarták – mondja Berki Mihály.
- Belföld [8]