A szovjethatalom szétesése, a közelgő polgárháború veszélye pedig eloszlatta az üzletemberek csaknem húszéves álmát. Magyarország legalábbis a belátható jövőben nem lesz ugródeszka az egykor korlátlannak hitt szovjet vagy legalábbis orosz piac felé. Inkább félő, hogy ismét végvárrá válik Ázsia és Európa között.
A csekély érdeklődést jól mutatja, hogy a látszólag gombamód szaporodó vegyesvállalatok jószerivel tőke nélkül jönnek létre. Az elmúlt hónapokban alakult cégekkel együtt most már kétezer vegyes tulajdonú vállalat működik Magyarországon, de az invesztált tőke nagysága nem haladhatja meg a 700 millió dollárt. Ilyen kevés pénzzel általában csak próbaként szokás vállalatot alapítani, komolyabb üzletet azonban nem lehet kötni.
Az előbb említett szám- és logikai sorból kilóg a General Electric és a másik nagy mamutcég, a General Motors magyarországi vásárlása. Mint emlékezetes, a Tungsram Rt. súlyos gondokkal küszködött, amikor a Magyar Hitelbank megvásárolta a részvények 49 százalékát. Egy esztendő múlva továbbadta az immáron följavított vállalatban az eredetileg körülbelül 70 millió dollárnak megfelelő forintért vett pakettet egy osztrák bankkonzorciumnak. Az ár ekkor már 120 millió dollár volt, s megegyeztek, ha sikerül még magasabb árfolyamon értékesíteni a céget, akkor a hagyományoktól eltérően felezik az árfolyamnyereséget. Ez következett be, amikor tavaly a General Electric megvásárolta mintegy 150 millió dollárért a részvényeket. Eddig tart a történet „siker”-szakasza. Ugyanígy már az első lépéseknél éles kritikák érték az MHB-t, ugyanis teljes mértékben szokatlan állami garanciákat adtak az osztrák félnek. A sógorbankok ugyanis jószerivel semmit sem kockáztattak, miután a részvények visszavásárlására vállalt garanciát a magyar állam. Ugyanakkor tegyük hozzá, ebben az országban már egyszer államosították a Tungsram amerikai tulajdonban levő részvényeit is. Így az óvatosság helyénvaló volt, és az árfolyam-garancia inkább a politikai kockázatot, semmint az üzleti rizikót volt hivatva csökkenteni.
A kritikusoknak végül nem lett igazuk, hiszen nem egészen két esztendő alatt megkétszereződött a Tungsram-részvények értéke. Ám a kép így sem teljes. A General Electric ugyanis már nem 49 százaléknyi részvényt vett a Tungsramból, hanem 50 százalékot és még egy részvényt. Azaz a Tungsram többségi amerikai tulajdonba került. Ez az egyszázaléknyi részvénypakett meg a plusz egy részvény sokkal értékesebb, mint a maradék 49 százalék.
Ennek az egy százaléknak az eredetéről sajnos senki nem tudott, vagy inkább nem akart információt adni. Az biztos, hogy nem lehetett az MHB birtokában. Inkább az állami részvénypakettből került elő valahogy, hogy azután ki tudja, milyen áron cseréljen gazdát. Miután ezen múlott a Tungsram sorsa – hiszen most már inkább tekinthető amerikai vállalatnak –, illett volna legalább zárt körben parlamenti bizottság elé terjeszteni az eladását. Ezek a privatizáció azon kérdései, amelyekre egyetlen kormány sem adhat választ a választott testületek megkérdezése nélkül.
Hasonlóan kétes értékű a General Motors magyar beruházása. Teljes mértékben érthetetlen, hogy egy nem túl jelentős, s persze a hazai struktúraváltást aligha elősegítő beruházásnál miért adtak dupla kedvezményt a külföldi beruházónak. Tíz év adómentességet határozott el saját hatáskörében a kormány a jogszabályban garantált öt évvel szemben, és munkahelyteremtés címén további 100 millió forint támogatást kapott a tőkeerős beruházó, amely 200, azaz kettőszáz munkásnak ad kenyeret az országban. Az üzlet mellett az szólt volna, ha megveszik – miként az eredeti tervek ígérték – a csődbe jutott Videoton egyik gyáregységét. Ez azonban nem történt meg, sőt újabban Kecskeméten kapott kedvező ajánlatot az amerikai cég.
Körülbelül ennyiből áll a magyar privatizáció eddigi története. A kormány csak most terjeszti elő hat csomagra bontott elő- és utóprivatizációs koncepcióját. Az sajnos bizonyosnak látszik, hogy a jelenlegi pénzszűkében nagyarányú vásárlásokra egyelőre aligha lehet számítani.
A privatizációt nem a nemzetközi vállalatoknak adott központi segélyekkel és engedményekkel kellene serkenteni, hanem a vállalatok nagyarányú és nyilvános részvénytársasággá alakításával, méghozzá elsősorban a magyar tőzsdén, ahol akár 100 forintos részvényenként bárki hozzájuthatna egy százezred Tungsramhoz vagy Ganzhoz. Erről azonban egyelőre még hírt sem hallani. Ellenkezőleg: a kormány egyes körei megpróbálták lejáratni az éppen meginduló tőzsdét.
- gazdaság [6]