– Szervezetileg hogyan állt föl a Közmunkák Tanácsa, és milyen jogköre volt?
– Budapest városrendezésének felügyeleti hatósága volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Városrendezési, fejlesztési ügyekben például a főváros által elutasított építési engedélyek ügyében ide lehetett föllebbezni. A Tanácsban fele-fele arányban képviseltette magát a főváros és a kormány, mondván, Budapest az egész ország ügye is. A két világháború között a Madách téri piros házakban működő Tanács műszaki apparátusa készítette elő a terveket.
– Milyen pénzügyi forrásból gazdálkodott a Közmunkák Tanácsa?
– A Fővárosi Pénzalapból gazdálkodott. Ebbe az alapba több forrásból is áramlott a pénz. Ide folytak be különféle járadékok, még a Margitszigeti belépésért fizetett díj is. Az első világháború előtti időben az FKT szervezte a nagy városépítési akciókat, mint például az Andrássy út, a Nagykörút kiépítését, hidak, középületek létesítését. A Tanács ügyes pénzügyi politikát folytatott. Az Andrássy út építésekor például kisajátították az ottani ingatlanokat, s utána azoknak adták el, akik hajlandók voltak az építkezésben részt venni. Ott, ahol fejleszteni kívánták a várost, felvásárolták a telkeket, majd parcellázás után drágábban eladták. A város fejlesztését adópolitikával is segítették. Ahol nagyobb arányú építkezéseket kívántak, arra a területre adókedvezményeket adtak, így épült ki – már a két világháború közötti időben – az Újlipótváros, Lágymányos, Víziváros, Zugló egy része. Például a Bartók Béla úton az ott épülő házak közül csak az kapott adómentességet, amely adott határidőig, 1934. december 31-ig elkészült.
– Gondolom, sok múlott akkor azon is, milyen gyorsan lehetett az építési engedélyeket megkapni.
– Annak ellenére, hogy a két világháború között a Városházán központilag intézték az építési engedélyeket, s volt olyan év is, hogy 10 ezernél is több lakás épült, általában 2-3 hét alatt megadták az építési engedélyt. A központi ügyintézés mellett az szólt, hogy ne kerületi, hanem összvárosi szempontok érvényesüljenek. A kerületek véleményezték a terveket, és ellenőrizték, hogy az építkezés a tervek alapján folyik-e. Egyébként az engedélyezési tervek építészeti elbírálását összesen három ember – neves építészek – végezte. Akkoriban sokkal szigorúbban betartatták a szabályokat, az engedély nélküli építkezéseket meg tudták akadályozni.
– Miért szűnt meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ha ilyen hasznosan működött?
– 1945 után a modern gondolkodású építész, a szociáldemokrata Fischer József lett a tanács elnöke, aki egyúttal az újjáépítési kormánybiztos is volt. Ez a gárda kezdte el a budapesti általános rendezési terv előkészítését, a közlekedési hálózat, a lakóterületek revízióját. Időközben azonban kiéleződött a politikai és személyi ellentét Fischer József és az akkori polgármester, Vas Zoltán között. Szerintem ez lehetett az egyik oka annak, hogy a Tanácsot egy rendelettel megszüntették. A munkát az időközben megalakult első állami tervezőirodában folytattuk. Városépítészeti ügyekben ezután az akkoriban megalakult Építésügyi Minisztérium gyakorolta a „felügyeletet”.
Politikai szempontok már korábban is befolyásolták Budapest kialakulását. Még az első világháború előtt fölmerült, de végül elodázták Budapest egyesítését a peremkerületekkel. Attól tartottak, hogy az erősen szociáldemokrata befolyás alatt álló Újpest vagy Erzsébet csatlakozásával erős balratolódás kezdődne a fővárosban. Pedig a mielőbbi egyesülésre nagy szükség volt. A peremterületek az enyhébb építési szabályok és az olcsóbb telkek miatt Budapest határáig szorosan beépültek, miközben Kisbudapest külső részei szinte üresek voltak. Az egyesítésre 1950-ben került sor. Ma még tovább kellene lépni, szükség lenne a budapesti agglomeráció, a Budapest és Budapest környéki települések egységes kezelésére, ha nem is egyesítésükre. Ezt korábban Pest megye merev ellenállása akadályozta, saját területeivel csak ő akart rendelkezni. Bár készültek az egész agglomeráció területére vonatkozó tervek, ezek betartása, illetve betartatása sok akadályba ütközött.
- Várostervezés [6]