Skip to main content

A főváros és a kormány együtt döntött

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Építési engedélyek két hét alatt


 Szervezetileg hogyan állt föl a Közmunkák Tanácsa, és milyen jogköre volt?

– Budapest városrendezésének felügyeleti hatósága volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa.  Városrendezési, fejlesztési ügyekben például a főváros által elutasított építési engedélyek ügyében ide lehetett föllebbezni. A Tanácsban fele-fele arányban képviseltette magát a főváros és a kormány, mondván, Budapest az egész ország ügye is. A két világháború között a Madách téri piros házakban működő Tanács műszaki apparátusa készítette elő a terveket.

 Milyen pénzügyi forrásból gazdálkodott a Közmunkák Tanácsa?

– A Fővárosi Pénzalapból gazdálkodott. Ebbe az alapba több forrásból is áramlott a pénz. Ide folytak be különféle járadékok, még a Margitszigeti belépésért fizetett díj is. Az első világháború előtti időben az FKT szervezte a nagy városépítési akciókat, mint például az Andrássy út, a Nagykörút kiépítését, hidak, középületek létesítését. A Tanács ügyes pénzügyi politikát folytatott. Az Andrássy út építésekor például kisajátították az ottani ingatlanokat, s utána azoknak adták el, akik hajlandók voltak az építkezésben részt venni. Ott, ahol fejleszteni kívánták a várost, felvásárolták a telkeket, majd parcellázás után drágábban eladták. A város fejlesztését adópolitikával is segítették. Ahol nagyobb arányú építkezéseket kívántak, arra a területre adókedvezményeket adtak, így épült ki – már a két világháború közötti időben – az Újlipótváros, Lágymányos, Víziváros, Zugló egy része. Például a Bartók Béla úton az ott épülő házak közül csak az kapott adómentességet, amely adott határidőig, 1934. december 31-ig elkészült.

– Gondolom, sok múlott akkor azon is, milyen gyorsan lehetett az építési engedélyeket megkapni.

– Annak ellenére, hogy a két világháború között a Városházán központilag intézték az építési engedélyeket, s volt olyan év is, hogy 10 ezernél is több lakás épült, általában 2-3 hét alatt megadták az építési engedélyt. A központi ügyintézés mellett az szólt, hogy ne kerületi, hanem összvárosi szempontok érvényesüljenek. A kerületek véleményezték a terveket, és ellenőrizték, hogy az építkezés a tervek alapján folyik-e. Egyébként az engedélyezési tervek építészeti elbírálását összesen három ember – neves építészek – végezte. Akkoriban sokkal szigorúbban betartatták a szabályokat, az engedély nélküli építkezéseket meg tudták akadályozni.

– Miért szűnt meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ha ilyen hasznosan működött?

– 1945 után a modern gondolkodású építész, a szociáldemokrata Fischer József lett a tanács elnöke, aki egyúttal az újjáépítési kormánybiztos is volt. Ez a gárda kezdte el a budapesti általános rendezési terv előkészítését, a közlekedési hálózat, a lakóterületek revízióját. Időközben azonban kiéleződött a politikai és személyi ellentét Fischer József és az akkori polgármester, Vas Zoltán között. Szerintem ez lehetett az egyik oka annak, hogy a Tanácsot egy rendelettel megszüntették. A munkát az időközben megalakult első állami tervezőirodában folytattuk. Városépítészeti ügyekben ezután az akkoriban megalakult Építésügyi Minisztérium gyakorolta a „felügyeletet”.

Politikai szempontok már korábban is befolyásolták Budapest kialakulását. Még az első világháború előtt fölmerült, de végül elodázták Budapest egyesítését a peremkerületekkel. Attól tartottak, hogy az erősen szociáldemokrata befolyás alatt álló Újpest vagy Erzsébet csatlakozásával erős balratolódás kezdődne a fővárosban. Pedig a mielőbbi egyesülésre nagy szükség volt. A peremterületek az enyhébb építési szabályok és az olcsóbb telkek miatt Budapest határáig szorosan beépültek, miközben Kisbudapest külső részei szinte üresek voltak. Az egyesítésre 1950-ben került sor. Ma még tovább kellene lépni, szükség lenne a budapesti agglomeráció, a Budapest és Budapest környéki települések egységes kezelésére, ha nem is egyesítésükre. Ezt korábban Pest megye merev ellenállása akadályozta, saját területeivel csak ő akart rendelkezni. Bár készültek az egész agglomeráció területére vonatkozó tervek, ezek betartása, illetve betartatása sok akadályba ütközött.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon