Skip to main content

Beszélő hetilap, 37. szám (Budapest-melléklet), Évfolyam 2, Szám 42

Szl: Kérem a polgármester postáját!

A nyilvánosság és titkosság határvonalai

: Fizetésképtelen fogyasztók

–lf– [Langmár Ferenc]: Vágyak, remények az önkormányzat gazdálkodásában

Dirk Wölfer: Berlin és Berlin

Papp Emília: Gesztus a vidéknek

Greskovits Béla: Kockázat – biztosítékok nélkül

Szervezés Budapest nélkül, teljhatalmú kormánybiztosság biztonság nélkül

Sebők Emília: Miért nem szeretjük a turistát?

Budapest idegenforgalmi örömei és gondjai

Miklóssy Endre: Beszippantjuk magunkat

A városszerkezet eltorzulása

–l– [Langmár Ferenc]: A főváros és a kormány együtt döntött

: Bármilyen építési szándék igazolható

(Részlet egy parlament számára készült jelentésből, 1990. április.)

Litvánné Gál Éva: A köz szabadságáért és jólétéért

Bárczy István liberális várospolitikája

Kamasz - Lantos: Hol így, hol úgy

L. G. É. [Litvánné Gál Éva]: Nyílt várospolitikát!

Foltányi Zsuzsa: Rákstatisztika Budapestről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon