–lf– [Langmár Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

– Két-három hónappal ezelőtt tanácsi vezetőkkel, szakemberekkel készített interjúsorozatuk során milyen elvárások fogalmazódtak meg az új önkormányzatok gazdasági önállóságával kapcsolatban?

Susánszky Péter: A pártoknak ekkor még nem volt kiforrott önkormányzati koncepciójuk, így elsősorban a tanácsi vezetők vállalkoztak a beszélgetésre. Várakozásaik általában két ellentétes célt tartalmaztak. Egyrészt a néha szélsőségig elvitt gazdasági függetlenséget kívánták, másrészt a maximális segítséget a központtól a váratlan többletfeladatok teljesítéséhez, a hátrányaik kiegyenlítéséhez. Egyszerre akartak leválni a központi hatalomról, s ugyanakkor védelmet is élvezni.

Hasonló ez ahhoz, amikor a gyerek leválik a családról. Most a kormány maximálisan megfelelni látszik ezeknek az elvárásoknak. Ma a törvények és a kormánytervezetek abban a szellemben készülnek, hogy látszólag eleresztik az önkormányzatokat, s nagy függetlenséget biztosítanak nekik, miközben minden lényeges ponton ott a kormányzat keze, nehogy az önállóság túlságosan elszaladjon. Az államháztartási törvény tervezete alapján úgy látszik, hogy a kormány gazdaságilag borzasztóan megköti az önkormányzatokat.

– Miben jelentkeznek ezek a kötöttségek? S hogyan alakul a főváros költségvetése, ha a mai tervek megvalósulnak.

S. P.: Egy nagyon gyors becslés alapján a főváros bevétele jövőre 20 százalékkal csökkenne. Jelentősen mérséklődne az önkormányzatok részesedése a személyi jövedelemadóból (szja). A fővárost ez különösen súlyosan érintené, mert itt magasabb az szja részesedése a bevételekből más településekhez képest. Ma az nem szerencsés, hogy a tanácsoknak csak az szja-ból van adójellegű bevétele. Ez bérarányos bevételt jelent a települések számára, mégpedig lakóhely szerint. De az adó nagysága nemcsak a bérektől, hanem az infrastruktúrától és rengeteg mástól is függ. Ma nem jelenik meg az, hogy az önkormányzat mekkora erőfeszítést tesz például az infrastruktúra fejlesztéséért, a gazdálkodási feltételek javításáért. Ennek költsége az szja-ból nem nyerhető vissza.

A tanácsok bevétele attól függ, hogy milyen bérezésű emberek laknak éppen ott. Ezt pedig befolyásolja a terület fekvése, más települések közelsége és hasonlók. Nem kerül így vissza a településekhez a környezetvédelmi erőfeszítéseknek a haszna sem, ha a levegő tisztábbá válik.

Szerintem a településeknek részesednie kellene a termeléshez kapcsolódó adókból, állóeszköz- vagy vagyonarányosan. A Pénzügyminisztérium ezeket elhárítja, adótechnikai okokra hivatkozva.

– Az önkormányzat gazdálkodásának hatása megjelenhet az ingatlanok értékének változásában, tehát itt van egy közvetlen visszacsatolási lehetőség. De a lakáshitelezési problémák miatt központilag akarnak ingatlanadót kivetni, amelynek csak 30 százaléka kerülne az önkormányzatokhoz. De ha a települések közvetlenül a gazdálkodáshoz kapcsolódó adókból részesednek, nem lesznek-e túlságosan nagyok a területi egyenlőtlenségek?

S. P.: Az utóbbiról: ez egy végig nem gondolt politikai kérdés. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy az infrastruktúrára fordított pénzek nagyobbak legyenek a következő egy-két évben.

– Nem túlzottan optimista.


Tervezik, hogy a költségvetés kiadásait 20 százalékkal csökkentik, s ez érinteni fogja a településeket is. Ha mérsékelni akarjuk a területi egyenlőtlenségeket, akkor erre nemigen látok más lehetőséget, mint a települések közötti átcsoportosítást.

Ennek azonban következményei vannak: a jobb teljesítőképességű települések helyzete romlik, elvesztik a lehetőséget, hogy aktív kibocsátók legyenek. Átcsoportosítják az eszközöket oda, ahol a túlélést tudják ezzel biztosítani, de a gazdasági fejlődés elindítását nem. Számtalan példa bizonyítja ezt. A következményeket természetesen arra az esetre is végig kell gondolni, mi történik, ha nem lesz ilyen átcsoportosítás. Politikailag az sem könnyebb.

– Melyik felé haladunk?

Nyírő Erika: A megfogalmazott célok szerint a kiegyenlítő, paternalista rendszer felé. Az szja szerepének a csökkenése s az ezen kívüli normatív támogatások növelése efelé mutat. Kérdés, mi lesz a végérvényesen elfogadott változat.

S. P.: Az önkormányzat bevételeinek nagy részét központilag határozzák meg. Az önkormányzat ha megszakad, akkor sem tesz szert sokkal több pénzre; ha nem szakad meg, akkor pedig esetleg éhen hal. A Pénzügyminisztérium országosan betervezi a helyi adóösszeget is, 50 milliárd forintban. Ezt az önkormányzatoknak mindenképpen be kell majd szedniük arányosan, különben a nehéz helyzetbe kerülők nem kaphatnak semmiféle pótlólagos támogatást.

Ny. E.: A tervezetek úgy fogalmaznak, hogy a saját források, a helyi adók között új adónemek jelenhetnek meg. Pont. Konkrét célok elérése érdekében nagyon nagy erőfeszítésekre lehet késztetni a lakosságot, de enélkül óriási felháborodás fogadhatja a helyi adókat. Ez azért is veszélyes, mert most úgy tűnik az emberek számára, hogy a helyi képviselet, a helyi demokrácia megtestesítője az önkormányzat, s éppen ezzel kerülhetnek szembe. Ha pedig nem vetik ki a helyi adókat, akkor azért várható a konfliktus, mert nem tudják biztosítani az alapvető feladatok ellátását.

S. P.: A normatív kereteket az Országgyűlés határozza majd meg, elképzelhető tehát az egyik évről a másikra való radikális támogatáscsökkentés. Az ellenkezője is, de a gazdasági helyzet ezt valószínűtlenné teszi.

– Szó lehet-e arról, hogy a bevételek csökkentését a főváros az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás révén pótolja?

S. P.: A pakliban ez is benne van. De a mai tanácsi vállalatok borzasztóan rossz hatékonysággal dolgoznak, másrészt ilyen vállalatok csak a nagyobb településeken működnek. Azok a vállalatok pedig, amelyek működhetnek a versenyszférában, elkerülnek az önkormányzatoktól.

Ny. E.: Csak az marad meg, ami garantáltan veszteséges, támogatásra szorul. Természetesen lehetőség van a hatékonyság javítására, de ez december 31-től január 1-jéig nem oldható meg.

– Mekkorák az ingatlanokkal való gazdálkodás lehetőségei? Számomra ez még rendezetlen és áttekinthetetlenül kaotikus állapotban van.

S. P.: Számunkra is. A Pénzügyminisztérium úgy fogalmaz, hogy minimális tulajdont kell az önkormányzatoknál hagyni, mert az önkormányzatok nem alkalmasak gazdálkodásra. Az interjúk során is megfogalmazódott – sejtve, hogy nem lesz pénz az önkormányzatok támogatására –, hogy az önkormányzati tulajdon biztosíthatja a függetlenséget. De bizonyos erők ez ellen vannak.

Pedig nyugati demokráciákban a helyi önkormányzatok bevételeinek jelentős részét a saját vagyonnal való gazdálkodás biztosítja. Így volt ez 1945 előtt Budapesten is.

– Fölmerülhet annak a veszélye, hogy szorított helyzetükben az önkormányzatok is fölélik a vagyont, ahogyan gazdaságtalan tevékenységének fönntartására számos vállalat tette.

S. P.: Az önkormányzatnak évente vagyonleltárt kell készítenie. A választók számára ennek a vagyonnak a csökkenése ugyanúgy elfogadhatatlan lenne, mint egyes helyi adók kivetése.

Az önkormányzatnak nem szabad közvetlenül gazdálkodnia telkekkel, ingatlanokkal. Egy olyan testület, amelynek a piac szabályozása is feladata, nem léphet föl ugyanott gazdasági szereplőként is.

– Ma ez történik, amikor a tanács például a Magistrál Kft.-n keresztül üzletel.

S. P.: Nem az a baj, hogy egy vállalkozást hozott létre a tanács, hanem az, hogy ezt a vállalkozást közvetlenül az apparátus hozta létre.

– Nagyon súlyos problémának látszik a fővárosi és a kerületi vagyonmegosztás.

S. P.: A törvény szerint élesen szét kell választani a kerületi és a fővárosi hatáskört, költségvetést. A törvény azonban azt is elvárja, hogy a főváros csökkentse a kerületi egyenlőtlenségeket is. Előfordulhat rossz esetben olyan helyzet, amelyben a kerületek és a főváros között kiéleződhetnek a feszültségek. Akkor például, ha a kormány nem biztosítja a főváros számára a nagy ellátó rendszerek – például a közművek – működtetését, s a fővárosnak a kerületekkel kell alkudoznia a költségek megosztásán.

Ny. E.: A vagyonmegosztást is úgy kell kialakítani, hogy a kerületeknek is és a fővárosnak is legyen olyan tulajdonhányada, amelynek révén szabadon gazdálkodhat. Egyúttal el kell különíteni a főváros szempontjából különösen fontos területeket és ingatlanokat, amelyeket budapesti hatáskörbe kell utalni.

– Az új önkormányzatokra feszített tempó vár.

S. P.: Most lebontunk egy bonyolult, belsőleg determinált rendszert, s egy újat hozunk létre. November 30-ra kellene megalkotni az új fővárosi szabályozást, amely rendelkezik a feladatok új megosztásáról, szervezeti felépítésről és hasonlókról. Képtelenség. El nem tudom képzelni, hogy a fővárosban január elsejétől miként lehet a feladatokat átadni a kerületeknek, s a fővárosi feladatok ellátásához szükséges szervezetet hogyan lehet kialakítani.

Legalább egy évig még a mostani rendszer működik majd szerintem, ami azért természetes, mert egy átmeneti időszakban vagyunk. A törvényeknek, a szabályozásoknak ezt figyelembe kellene venniük. Az új önkormányzati testületnek gyakorlatilag egy-két hete lenne arra, hogy az új rendszert kialakítsa.

• Hol a pénz?