Skip to main content

Gesztus a vidéknek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az aszálykáros gazdaságok megsegítésére a Magyar Nemzeti Bank 10 milliárd forintos kedvezményes kamatú célhitelkeretet biztosít. A bejelentés a Földművelésügyi Minisztériumban hangzott el, kormánydöntésre hivatkozva. Ez már politika – kommentálta a döntést Czirják Sándor, az MNB elnökhelyettese, aki a jegybank többi vezetőjéhez hasonlóan ellenez minden preferenciális, a szokványosnál kedvezőbb kamatú és pántlikázott hitelt.

Most azonban úgy látszik, a jegybank elnöke beadta a derekát a kormányülésen. A 10 milliárdot a vállalati hitelkeretből különítik el. Igaz, a mezőgazdasági üzemek is általában ebből a keretből részesülnek, de immár pántlikázott pénzt kapnak – a költségvetés tíz százalékos kamattámogatásával. Így jó néhány fejlődőképes iparvállalat – köztük több fővárosi – a rövidebbet húzza, hiszen a keretből jóval kevesebb kölcsönre számíthat. Föltámadt egy régi szokás: a jók kárára támogatják a gyengéket. A kereskedelmi bankok ugyan még szépíthetnek valamit a dolgon, ha ebből a kedvezményes hitelből csak a jól gazdálkodó, amúgy fizetőképes gazdaságok kapnak, s nem a csőd szélén állók.

Azt nem vitatják a jegybankban sem, hogy jó néhány ilyen fejlődőképes téeszt, állami gazdaságot rettenetes helyzetbe hozott az aszály. Elestek attól a jövedelemtől, amelyből az őszi munkákat finanszírozhatják. A megoldás azonban nem a kedvezményes hitel – vetik ellene a bankban –, hanem ha már támogatás, akkor az legyen költségvetési teher, és ne üssünk nagyobb rést a monetáris politikán. Sőt az elnökhelyettes véleménye szerint éppen pénzt kellene kivonni a gazdaságból, és nem belepumpálni, hiszen kibocsátottak mintegy 20 milliárd forintnyi úgynevezett felvásárlási váltót mezőgazdasági termények megvételére, miközben 30 milliárdnyi árualap veszett el. A többletpénz pedig árufedezet hiányában inflációt gerjeszt. Olyan természeti csapásra, mint az idei aszály, gyógyírt adhat a termelőknek a biztosítás révén fizetett kártalanítás. Csakhogy a szövetkezetek többsége nem fizeti a túl magasnak tartott biztosítási díjat. S nincs tartaléka sem az ilyen esetekre. Miért is lenne, ha erre nem kényszerül? Eddig is segített mindig valaki, majd megint fog. Úgy látszik, ez be is válik. Csakhogy a jegybank, mint a monetáris szigor legfőbb őre kissé furcsán fest az üdvhadsereghez méltó szerepben. Hacsak nem akar közreműködni abban, hogy az önkormányzati választások előtt hasznos gesztusban részesüljön a vidék.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon