Skip to main content

Hol így, hol úgy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A budapesti felszíni tömegközlekedésről készített egy tanulmányt nemrégiben a Budapesti Városépítési és Tervezési Intézet, amit nem hoztak nyilvánosságra. A vezetőtervező Barsiné Pataky Etelka álláspontja szerint a tanulmány nem olvasható például újságírók számára. A világkiállítási programiroda, mint megrendelő, több esetben megtiltotta, hogy a tervezők felvilágosítást adjanak az anyagról vagy annak részleteiről. Vajon az ilyen és hasonló, közpénzen, adókból készült tanulmányok mennyire lehetnek titkosak? Valóban elzárhatók ezek a teljes nyilvánosságtól? Egy kormányzó és egy ellenzéki párt szakértőjét kérdeztünk meg erről.

A Fidesz frakciója részéről Wachsler Tamás úgy vélte, ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint a vízlépcső építésének kapcsán. Akkor is az információk kíméletes adagolásával a beruházások szempontjából kedvező irányba próbálták befolyásolni a közvéleményt. Hangsúlyozta azonban, elvi kifogása is van minden esetben, ha olyasmi kapcsán titkolóznak, amiből állítólag össznemzeti ügyet akarnak csinálni. Emellett az önkormányzatoknak is tudniuk kell, hogy mi alapján tervezzenek.

Lukács Tamás, a Kereszténydemokrata Néppárt társelnöke, mint jogász néhány esetben érthetőnek tartja az úgynevezett titkolózást. Mint mondja, jogi szempontból mindig a megrendelő dönti el, hogy az általa kért anyag nyilvánosságra hozható-e vagy sem. Némiképp más a helyzet, amikor a tanulmányok közpénzen készülnek. Ekkor ugyanis a megrendelőnek mindenképpen illene megmondania, miért tartja titkosnak az általa kért anyagot. Vagy államtitok vagy katonai titok, s ami még lehetséges, üzleti titok miatt. Lukács úr szerint a mostani esetben az első két lehetőség kizárható, s valószínűleg a harmadik, az üzleti titok áll fenn. Vagyis azt elképzelhetőnek tartja, hogy az anyagot azért zárták el a nyilvánosság elől, mert a közlekedési útvonalak és beruházások több vállalkozót is arra sarkalhatnak, hogy ingatlanspekulációkba kezdjenek, a közlekedés kiépülése ugyanis felsrófolja a telekárakat, legalábbis egy működő piacgazdaságban. Talán ezt a spekulációt akarták elkerülni. A társelnök még azt is lehetségesnek találta, hogy az anyag nincs véglegesen kész, s nem akarják, hogy addig vitázzanak rajta, amíg nem készült el. Ennek ellenére a Néppárt képviselője is hangsúlyozta, hogy lejárt annak az ideje, hogy az anyagokat, tanulmányokat titkosítsák. A jövő a nyilvánosságé.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon