Az önkormányzat városfejlesztési, városgazdálkodási törekvései alapvetően különböző rendezési terveken keresztül érvényesülhetnek. Mint a fővárosi főépítész fogalmazott: „Budapesten egyáltalán nem funkcionál az országos tervezési gyakorlat.” Ez teljes mértékben igaz a világkiállítás előkészítésére is.

Az Általános Rendezési Tervet (ÁRT) ugyan már javában a világkiállításra készülés ideje alatt fogadták el, de az nem foglalkozik a világkiállítással.

– Szervezetileg hogyan állt föl a Közmunkák Tanácsa, és milyen jogköre volt?

– Budapest városrendezésének felügyeleti hatósága volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa.  Városrendezési, fejlesztési ügyekben például a főváros által elutasított építési engedélyek ügyében ide lehetett föllebbezni. A Tanácsban fele-fele arányban képviseltette magát a főváros és a kormány, mondván, Budapest az egész ország ügye is.

– Az Ön szakmai pályafutásának első igazán jelentős állomása – harmincéves korában – a Balatoni Intéző Bizottság főmérnöki posztja volt, ahol 1957-től 1960-ig dolgozott. Ezt az időszakot az ott dolgozók közül ma is sokan nosztalgiával emlegetik.

– Építészeti szempontból nagyon kedvező időszak volt. A közigazgatás akkor még szét volt verve, ugyanakkor a forradalom utáni konszolidáció az idegenforgalomban más területeknél hamarabb elindult. Három évig mi gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk.