A tanácsi kezelésben lévő területek és ingatlanok ügyében soha nem látott veszélyes állapot állt elő 2-3 éve, s minden valószínűség szerint ez további 3-5 évig eltart – véli dr. Buzna Margit városépítész, várostervező. Szerinte az új önkormányzati képviselők szakismeretének hiánya miatt tovább erősödhet az amúgy is elkezdődött manipuláció. Ráadásul például a Dél-budapesti Fejlesztési Szindikátus elindult szervezésének módja is bizonyítja, hogy bizonyos vállalkozásokat szándékosan erre a zavaros időszakra időzítenek. Buzna Margit, mint XI. kerületi tanácstag személyesen is több botrányos ügy felderítésében, illetve megakadályozásában részt vett.
– A Fővárosi Vagyonfelügyelőség fölállítását az állami tulajdon védelmével indokolták. Ön mégis újabb veszélyekre hívja föl a figyelmet. Mi hát az igazság?
– A vagyonfelügyelőség fölállításával egyes korábbi ingatlanspekulációkat meg lehetett volna előzni, s azok most már nemigen fordulhatnak elő. Másféle veszély fenyeget. Nem tisztázott a főváros és a kerületek viszonya a tulajdonjogi és területvédelmi kérdésekben. A kusza helyzet miatt nem lehet tudni, mit hoz majd a nagyobb kerületi önállóság, mivé lesz az eddigi állapot, amikor is a fővárosi testület és apparátus a kerületek fölött állt. Ugyanakkor például teljes gőzerővel folyik az Expo előkészítése, amelyben erősen ütközhetnek intézményi, kerületi és fővárosi érdekek. Itt bármilyen kontroll nélküli lépés a vállalkozói érdekek hegemóniája, az egész város életére hátrányos kihatással lehet.
Kisebb közösségek életét is megmérgezték egyes olyan, tanácsi vezénylettel irányított építkezések, amikor a tanács jogellenesen saját szakigazgatási szerveivel intézte a tulajdonában (kezelésében) lévő telkek beépítését. Ez ellentmond az eljárási törvénynek. A tanácstagoknak korábban nem is kellett törődniük ezzel az 1981-ben született rendelkezéssel, mivel a tanácsok csak néhány éve kezdtek el vállalkozni, és az átalakulási törvény kapcsán a kezelői jogot tulajdonként kamatoztatni. Konkrét példa volt erre kerületemben a Gellért-hegy tetején a Számadó utca melletti terület, ahova gyógyszállót akartak építeni. Az ott lakók összefogtak a terület beépítése ellen. Fölfedezték, hogy az ügyintézés módja összeférhetetlen az eljárási törvénnyel, s egyelőre a Fővárosi Bíróság másodfokon megsemmisítette a kerület építési engedélyét.
A tanács a kezelésében lévő telekre a kerületi főépítésszel csináltatta meg a tervet, az építkezést a tanács beruházási irodája kívánta lebonyolítani, amire egy olasz–magyar kft.-t hoztak volna létre. Az ottani telekárakhoz képest nagyon alacsony összegért, 5000 forint négyzetméterenkénti árért számolták volna el a kft.-nek az eladásra javasolt területet. Az egész ügy még a vagyonfelügyelőség létrejötte előtt indult el, s végül az eljárási törvényre hivatkozva és a lakosság fellebbezése miatt lehetett félbehagyatni. Azóta a vagyonfelügyelőség zárolta az állami tulajdonú területeket.
– Tehát ilyen jellegű botrányok ellen lehet védekezni.
– Továbbra is kell azonban, igaz, másféle manipulációkkal számolni, amíg nem válik a szakmai közvélemény előtt is teljesen világossá a területfejlesztés és területrendezés különbözősége. Az önkormányzati törvény szerint a területfejlesztés és területrendezés joga is az önkormányzaté, de ez utóbbi szakmai feladat, amelynek teljesen az önkormányzathoz való utalása ráadásul az eljárási törvénybe is ütközik. Míg a képviselők jogosan határozzák meg a legfontosabb fejlesztéseket, addig azok műszaki megfogalmazásába, a területrendezésbe, az általános rendezési terv kialakításába szakmai szervezeteket az önkormányzatnak is be kell vonni. Egy tanácsi testület ugyanis soha nem lehet annyira szakértő, hogy az ÁRT-t elemezni tudja. Félő azonban, hogy október elsejétől nem állnak föl azok a szakbizottságok, amelyek eddig működtek, s ezeket az új önkormányzatok nem is lesznek kötelesek működtetni. Egy olyan űr keletkezik, amelyben például a már szerveződő Dél-Budapest Szindikátusi Rt. ellenőrzés nélkül tevékenykedhet. Pedig rendkívül nagyszabású témákkal foglalkoznak. Egy új kelet-európai city létrehozásán fáradoznak, Csepel-sziget teljes északi területének városközponttá tételén, emellett az Expo területén túlmenően Belső-Ferencváros rehabilitációjával, Albertfalva, Lágymányos iparterületeinek rekonstrukciójával.
A kormány által támogatott hazai zárt körű szindikátusi rt. tervezett aláírásának időpontja október 16-a, s a részvénytársaságba úgy vonják be az önkormányzatokat, hogy az új testületek tagjai még nem is tekinthetik át feladataikat. Pedig a belépéssel olyan kötelezettségeket vállalnak magukra, amihez jó előre tisztában kellene lenniük a területrendezéssel összefüggő feladataikkal.
– Milyen szempontokat kell figyelembe venniük e feladataik átgondolásánál?
– Többek között azt, hogy Budapest övezetekbe van besorolva, ami meghatározza, milyen és mekkora létesítmények építhetők föl adott helyen. Az övezeteket megváltoztatni csak az önkormányzatok jóváhagyásával lehet. Egy-egy övezet átminősítésével azonban nagymértékben módosul a telekár, s másféle csapdákkal is számolni kell. A Szabolcska Mihály utcában levő telekért a végrehajtó bizottság többszörös árat kapott, miután elérte, hogy a tanácstagok átminősítsék az övezetet. A tanácstagok erre az érdekeltségre csak később jöttek rá, ugyanis a tanács kérését környezetvédelmi köntösbe bújtatta.
Van olyan példa is, ahol a beindult átminősítést megakadályozták, miután rájöttek az apparátus valódi érdekére, a drágább telekár elérésére. A Kondorosi út és a Tétényi úti tömbnél egy meglevő bölcsőde területét akarták anélkül fölhasználni lakáscélú építkezésre – feltételezhetően panzió létesítésére –, hogy megvizsgálták volna, fölösleges-e a bölcsőde. Hiába követett el mindent a lakosság, tanácstagok, országgyűlési képviselő a Dajka Gábor út–Budaörsi út sarkán lévő telek körüli manipulációval kapcsolatban. Miközben nincs általános iskolája a környéknek, az annak építésére fenntartott területet végül egy IBUSZ-apartman építéséhez adták el. Itt övezetet sem kellett módosítani. A rendelkezéseket tehát a lakosság érdekei ellen lehetett értelmezni a nagyobb telekár reményében, S ilyesmi előfordulhat az új önkormányzatok felállásával is, hiszen azok még inkább rá lesznek kényszerítve, hogy a tulajdonukba adott telkeket minél drágábban értékesítsék. Félő, hogy a lakossági ellenzék és a pártellenzék sem lesz mindig elég erős az ésszerű telekgazdálkodáshoz. Pedig itt az egyszeri hibás döntés már helyrehozhatatlan, a legritkábban bontanak le egy már felhúzott épületet, s visszavásárolni eladott közcélú területeket nehézkes lesz.
– Lát-e valamilyen megoldást a felsorolt veszélyek elkerülésére?
– Először is Budapest legfrekventáltabb területein erősen meg kell vizsgálni, kik lesznek az önkormányzati jelöltek és a képviselők. Amíg ki nem alakul a szakigazgatások működési rendje és az, hogy a területgazdálkodás milyen szakfelügyelet alá kerül, addig az önkormányzatok foglalkoztassanak szakembereket, szakbizottságokat. Akkor is kérjenek föl szakembereket akár az előző testületek is, ha politikailag nem százszázalékosan hisznek is bennük. Bár nemrég a Belügyminisztérium főosztályvezetője a rádióban elmondta, hogy a tanácsok legfontosabb szakigazgatási szerveit minisztériumi felügyelet, illetve fennhatóság alá helyezik, kiderült az is, hogy a szakigazgatási szervek még egy ideig azért az önkormányzatok hivatalaként működnek. Nem lehet tehát még látni, mennyiben függnek majd a szakminisztériumtól.
- Területvédelem [6]