Dermedt csend fogadta Bánlaki Ildikó negyedéves hallgató szavait, amikor a Diákjóléti Bizottság idei első ülésén azt mondta, hogy NE. Ne itt ossza meg a társaságot a koncért való marakodás, ne köztük szítson ellentétet a tárca felsőoktatást sújtó intézkedése.
Szombathelyen nem kellett különösebb gyúanyag ahhoz, hogy soha nem volt méretű hallgatói tiltakozás bontakozzon ki. Hatalmas „SZOCIÁLIS GETTÓ” feliratú vászon húzódott a főiskola bejárati kapuja felett, amikor kiderült, mi is várható. A tavalyi huszonnyolc forintos ebéd helyett negyvennyolc forintért lehet enni, térítés nincs – a mindenkinek járó „húspénznek” becézett támogatással, az Antall-alamizsnával (ötszáz forint), valamint a tanulmányi átlaghoz kötődő ösztöndíjjal együtt idén tizennyolc forinttal kevesebbet kap kézhez egy átlag hallgató: pontosan 3150 forintot.
Rögtön az első héten megszerveződött egy stáb (általában két-három évenként szokott), amely az események alakítására döntő hatást gyakorolt. Pillanatok alatt hétszáz aláírás gyűlt össze (1450 a hallgatók száma), a tarthatatlan helyzet sürgős orvoslását kérve. Rövid tanakodás után a főiskola vezetése, maga a főigazgató is a tiltakozást segítette, többek között a hírvivő anyagokra kiutalt tízezer forinttal. A megmozdulás később kapcsolódott az országos méretű akciókhoz. A múlt héten lezajlott sztrájk a tanárképző főiskolán kedden kezdődött, az épület megszállásával, bent alvással, majd beletorkollott a szerdai országos tüntetésbe. Magabiztosan utasították el a helyi SZDSZ-képviselő segítségét is, mondván, ez most nem sokat segít rajtuk.
A miniszternek küldött petíció hét római pont alá szedett mondatai hol feszesek, kemények, hol közhelyszerű általánosságok. Némethy Szabolcs történelem-közművelődés szakos hallgató szerint sajnos ezeknek is van érvényük, és ez nem a szombathelyi hallgatókra vet rossz fényt.
Jövőellenes politika – holott mást ígértek.
Tankok helyett tankönyveket – lehet, hogy nagyobb ellenség ma már egy „vörös farokkal” díszelgő pedagógiai tankönyv?
Kompetencia vagy kontraszelekció – azaz maguknál vannak-e hallgatók, amikor maguk vannak.
Tiszta viszonyokat – a működés átláthatatlansága az ésszerűség, a demokratikus döntés hiányát okozza. (Hogy a gépházból ne kérdezhessenek vissza: Mi mennyi?)
Nemcsak lennünk, laknunk is kell – a legrosszabb kollégiumi ellátottságú intézmény, albérlők közel nyolcszázan vannak.
Stratégiai ágazat – „nem tudjuk, hogy Andrásfalvy úr és a kormány álmélkodik vagy gondolkodik, de kérjük őket, hogy ha e tevékenységükkel végeztek (e kérdésben az ellenzék támogatását is élvezve), hozzák meg a kért intézkedéseket.”
Le a kalappal a kormány előtt – talán belehull valami.
A szombathelyi tanárképző főiskola kicsit kuriózuma a felsőoktatásnak. A korábbi főigazgató egyszerre volt tízéves KB-tagságával a helyi és országos hatalmi viszonyok között eligazodó kijáró, korrumpáló menedzser, minden földi jót összegrundolva szeretett főiskolájának, és keménykezű, minden hatalmat kezében összpontosító diktátora a főiskola belső világának. Kisstílű, unalmas oktatók serege telepedett meg, kiket hol kényszerből, hol másnak tett szívességként alkalmaztak – eszközül a növekedéshez, újabb és újabb szakok indításához. Ugyanakkor a friss, progresszív törekvések, kritikai beállítottság sem hiányzott, ami időről időre kitermelte a kilátástalan harcot vívó hallgatói „élcsapatot”. A nagy rutinnal bíró vezetésnek nem okozott különösebb gondot megosztani, felszámolni őket.
A három egymás mellé ragasztott épületben, tavalytól még a volt pártházban is, vonulnak fel-alá, óráról órára, a rövid szünetek alatt ezerötszázan majdan tanítók, tanárok. Van úgy, hogy heti negyven az óra. „Többnyire dögunalom” – mondja valaki az ügyeletes élcsapatból. Mire a maiak végeznek, valószínű, kíméletlen harc lesz köztük, hogy taníthassanak, ha tanítani akarnak.
Téved, aki most szeptemberben szimpla éhséglázadást, nagy balhét sejt az egyetemek, főiskolák körül.
- Belföld [6]