Sajtónk, valamint a miniszterelnök belépője
Már szombaton boldog izgalommal ébredtem Washingtonban, jaj de jó, holnap HEJHA Magyarországon, ráadásul kedvenc pártjaim sikerére lehet számítani, igaz, az MDF a tavaszi eredménnyel fenyegetőzik, de hál’ istennek, maga sem gondolja komolyan. És a választások után itt a nagy alkalom, Nagy Ferenc óta az első demokratikusan választott magyar miniszterelnök látogat az Egyesült Államokba, mennyi izgalom, mennyi érdekesség, végre egy kis magyar politika Amerikában. Kedden ír a választásokról a New York Times, hétfői magyar hír volt Soros György emberjogi kitüntetésének méltatása. Antall József a választások miatt lemondta amerikai útjának első állomásait: a clevelandi és a detroiti kirándulás elmaradt. A keddi első állomás tehát New York, ahol a sajtóval, üzletemberekkel, amerikai magyarokkal és zsidó szervezetekkel találkozik. Szerdán reggel jön Washingtonba, helikopter hozza az Andrews Air Base-ról a Malira, és első útja Barber Conable-höz, a Világbank elnökéhez vezet. Erről persze sokat nem lehet megtudni, a későbbi sajtójában is csak olyanok olvashatók, hogy Magyarország fizesse rendesen az adósságait, és akkor majd minden szép és jó lesz.
Szerda dél. A Kossuth-házban gyülekeznek az itteni magyarok, és az első, amit megtudok, hogy az Antall-látogatás PR (public relations)-menedzselését a Hill and Knowlton cég vállalta 50 000 dollárért. Tetszik talán még emlékezni, ez a cég akarta az MSZP választási kampányát menedzselni. Hiába, Mr. Pozsgay és az MDF néha még mindig összeérnek. Szóval gyűlnek a magyarok, Gereben István, az Észak-amerikai Magyar Szövetség titkára pedig egyre keserűbben mondja a who’s who-t. Forgat a clevelandi NBN, a helyi magyar tévé, megérkeznek a Szabadság tériek is, a magyar televíziózás nagy öregje, Regős Sándor vezetésével. Aztán vijjogás, szirénák, és a rendőrmotorosok vezetésével megérkezik a miniszterelnöki limuzin – szép hosszú, igaz, nem a leghosszabb fajta itteni Strech Limo –, a reluxán keresztül látom, ahogy külügyminiszterünk a biztonsági emberek gyűrűjében intézkedik. Bejönnek, középen megáll Antall, mellette Jeszenszky és Bollobás Enikő, az ember azt is gondolhatná, családi fotózáshoz sorakoztak fel ilyen szépen. Mélyértelmű beszédet hallhatunk, párhuzam vonatik az ’56-os szuezi válság és a mostani öbölbeli konfliktus között. Súlyos gondok nyomasztják a nemzet kormányát, minden magyar összefogására van szükség. Támogatásra, lobbyzásra szólítják fel az ötven-hatvan egybegyűltet, elhangzik egy bankszámlaszám is. Kicsit egy jótékonysági bálon érzem magam, közvetlenül a tombola előtt.
Magyamerika
A báli hangulat este a Rock Creek Park melletti magyar követségen folytatódik, Zwack nagykövet vezeti fel a miniszterelnököt, aki nagyjából ugyanazt mondja el, mint délben, illetve most még azzal a motívummal gazdagítja mondandóját, hogy a magyarság Andropov személyén keresztül hogyan formázta a világpolitikát. A teraszon ott sorakoznak az MDF főszakácsa által készített ételcsodák, a somlói galuskára kiéhezett amerikai magyarok ezt rohanják meg először, a panírozott rákocskák csak ezután következnek. A felső teraszról festőien lóg a sokadalom fölé a Zwack-lányok napozómatraca. Fesztelenül vegyülök el a tömegben, mikor bemutatnak az új MDF-es követségi első titkárnak, akivel ismerjük egymást Pestről, Jeszenszky kabinetfőnöke volt, csak egyikünk sem akarta magára venni az előreköszönés terhét. Amitől féltem, bekövetkezett: politikáról esik szó. „A jövő héten megyünk tüntetni a Demszky ellen, a levegőszennyezés miatt” – mondja, közben én arra gondolok, Csengey Dénes Wartburgján vajon van-e már filter. Beszélünk az itteni lobbyzási lehetőségekről. A lengyelek ebben itt hagyományosan erősek, a csehek a népszerűségi lista élén vannak, itt feltétlenül volna értelme közös közép-európai lobbyzást is csinálni, beszéltem erről Dziekanowski lengyel követtel, és azt mondják, Rita Klimova is érdekelt lehet. A követségi első titkár nem osztja véleményemet, magyar lobby kell ide, az amerikai magyarságra kell támaszkodni. Oké, mondom, de esetleg érdemes volna differenciálni. A miniszterelnöknek nem feltétlenül kellene olyanokkal fényképeztetnie magát, akiknek a clevelandi kertjében Szálasi Ferenc szobra áll, vagy olyannal, akinek egy neves politikus kampányából hajdani nyilas kapcsolatai miatt kellett távoznia, esetleg úgy is ismert az illető, mint Holocaust-revizionista. (Ez egy olyan sport, amit a pesti AUSCHWITZ=MESE-sport, amit a pesti AUSCHWITZ=MESE-graffiti rajzolóitól Jean-Marie Le Penen keresztül számos amerikai is űz.) Egy Szálasi-szobrot – mondom én – azért nemigen lehet egyszerű giccsadóval sújtható pisilő kisfiúnak álcázni. Kedvenc első titkárom megvetően végigmér, majd így válaszol: „A kormány nem kutatja, hogy ki mit tart a lakásában, így nálad sem tartunk házkutatást.” Eloldalgok a töltöttkáposzta-szag irányába. A meghívottak és főleg az új követségi személyzet leírásával nem terhelem az olvasót, de ha a feelingre kíváncsi, kérem, olvassa el Bakács Tibor Hely a tetőn c. írását a Magyar Narancs szeptember végi számában.
Azért egy néger ilyen pozícióban…
Csütörtök reggel, Fehér Ház, South Lawn. Jutalomjáték minden politikusnak. Lövik az üdvöt, még az iskolakerülő gördeszkás srácok is megállnak, vajon ki lehet a nagyfejű, akit fogadnak. A tengerészet, a tengerészgyalogság, a szárazföldi és a légierő egységei már felsorakoztak, az egész környék fel van lobogózva magyar zászlóval (igaz, a zöld sáv kicsit haloványabbra sikeredett, mint amit mi megszoktunk). Tíz előtt néhány perccel megjönnek a hírességek: James A. Baker, Jeszenszky Géza, Colin Powell, a hadúr, a Joint Chief of Staff. Elégedetlenül szólalnak meg mögöttem magyarul: „Kérlek öregem, azért egy négert ilyen pozícióba…” Bush rövid beszédet mond: Kossuth amerikai fogadtatása csak Lafayette-éhez volt mérhető, Magyarország már nem egy készülődő demokrácia, Magyarország demokrácia. Beszél segítségről, beszél pénzekről. Antall József dupla annyit beszél, négy perccel lépi túl az előre megbeszélt keretet. A fordítás csapnivaló, és persze előbukkan belőle a történelemtanár. Egy cinikus amerikai azt mondja: „a new Castro, speakin’ long, tellin’ nothing.” (Ez egy új Castro, hosszan beszél, semmit sem mond.) A tengerészgyalogosok ennek ellenére fegyelmezetten állnak, de hiszen ez a dolguk, és a parókás, piros kabátos zenészek is rezzenetlenek. A Yankee Doodle utolsó sora jut eszembe: „O’er the land of free and the home of the brave.” (A szabadság földje, a becsület otthona.) Antall és Bush elindulnak az ovális iroda irányába.
Az előzetes megállapodás szerint Bushnak mintegy negyedórája volt Antallra, utána átadta Bakernek és Mosbachernek. Hiába, Amerikában most két dolog izgatja a politikával foglalkozó embereket: a költségvetési vita és az öbölbeli válság. Este viszont Bush black tie-díszvacsorát ad a magyar küldöttség tiszteletére. A vacsorán megjelent mindenki, aki számít. A Washington Post tudósítása szerint a sajtót az előző hónapban leginkább izgató személy, az új alkotmánybíró, David Souter például úgy siklott el a sajtó munkatársai mellett, mint ahogy az aranyhal teszi ezt piranhák között. Ott volt Tom Lantos és Edward Teller, Róna Péter bankár, Nicholas Salgo volt nagykövet, ott volt Tony Curtis, Kevin Costner, Larry Csonka, a Miami Dolphins futballcsapatának egykori legendás védőjátékosa. Nem volt ott Soros György üzletember, Mark Palmer volt nagykövet és az amerikai magyarok számos vezetője. A magyar delegációnak viccelődni is volt ereje, közölték, hogy ha a belső problémák miatt csökken is hazájában Bush népszerűsége, Magyarországon sziklaszilárd, úgyhogy nálunk bizonyára megválasztanák harmadszor is. A poén hibája, hogy Busht még előbb Amerikában kellene megválasztani másodszor.
Wallenberg, Erdély, antiszemitizmus
A magyar kormányküldöttség utolsó washingtoni programja a péntek reggeli sajtótájékoztató volt a National Press Clubban. Antall bejelentette, Magyarország önkéntes katonai orvosi csoportot fog küldeni az Öböl térségébe, folytatja a szovjet zsidók Izraelbe szállítását, ami emberbaráti okokból szívügye, rendületlenül halad tovább a gazdasági reformok útján, tántoríthatatlan eltökéltséggel szilárdítja a politikai rendszer demokratikus struktúráit, könyörtelenül lecsap a demokrácia ellenfeleire stb. stb. Egy újságíró a Wallenberg-ügyről kérdezte, Antall válaszában kihangsúlyozta, hogy Wallenberg a magyar nép mártírja is, a Hitler- és Sztálin-ellenes harc hőse. Az újságíró visszakérdezett: Antall talán tud valamit, amit más nem? Mitől hőse Wallenberg az antisztálinista ellenállásnak? Ezt nem kellett volna tennie. Dühbe jött ettől minden magyarok miniszterelnöke, és közölte, ő nem KGB-ügynök, és soha nem is volt az. A Romania Libera washingtoni tudósítója két kérdést tett fel, az egyik a romániai magyar kisebbség helyzetét érintette, a másik a magyarországi antiszemitizmusra vonatkozott. Az erdélyi kérdésre a külügyminiszter válaszolt, három mondatban összefoglalta álláspontját, láthatólag nem tulajdonítva különösebb jelentőséget neki ezen a fórumon. A miniszterelnök válaszolt az antiszemitizmus-kérdésre, és megállapította, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus, és ezt elsősorban kormánya érdemének tudta be. Ezek után órájára pillantott, lezárta mondandóját és Los Angelesbe távozott. Délután kaptam meg az American Jewish Committee sajtóközleményét a hét eleji New York-i megbeszélésekről. A sajtóközlemény szerint Antall leszögezte: „Rendkívül nehéz és komoly gazdasági helyzetben vagyunk, de vannak pozitív dolgok is, vagyis még mindig olyan állapotban vagyunk, amelyben az ember biztonságban érezheti magát. Amennyiben nem vagyunk képesek arra, hogy megoldjuk a gazdasági problémákat, a társadalmi feszültségek robbanáshoz vezethetnek. Ez a robbanás először az én kormányomat sodorja el, azután azonban érinti a Magyarországon élő zsidókat is… Nyilvánvalóvá akarjuk tenni, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus, de hogy mi jön a kormányunk után, azt nem tudom garantálni.”
- Belföld [6]