A kormány egy elkerülhetetlen lépést tett meg a benzináremeléssel, csak éppen a kelleténél később. Még szeptember elején, a helyhatósági választások előtt kellett volna megtennie. Akkor fele akkora drágítás is elegendő lett volna az újból kibillent költségvetési egyenleg helyreállításához – állítja Soós Károly Attila SZDSZ-képviselő, a parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának elnöke.
Természetesen a kormány óvakodott attól, hogy abban a kényes időpontban bármilyen népszerűtlen intézkedést tegyen. A késlekedés miatt azonban fogyott az az idő is, amely alatt gondoskodhatott volna mintegy 10 milliárd forintnyi többletbevételről. Közel ekkora hiány keletkezett ugyanis terven felül a büdzsé nyári szanálása óta. Az újbóli többlethiány oka egyrészt a kieső majd másfél millió tonna szovjet kőolajimport miatt elmaradó mintegy hat-nyolcmilliárd forintnyi különbözeti termelői forgalmi adó (KÜTEFA)-bevétel és a szeptemberi „jótékonykodás”. Ez utóbbinál az előirányzotthoz képest mintegy hárommilliárd forinttal többet folyósítottak különféle költségvetési intézményeknek, szervezeteknek.
Világos, hogy most, amikor alig két hónap maradt évzárásig és az IMF-nek megígért tízmilliárd forintnyi deficit betartásáig, más lehetősége nem is maradt a pénzügyi kormányzatnak, minthogy itt szedjen be annyit, amennyit csak tud. Bármiféle egyéb intézkedés jóval bizonytalanabb bevételt hozott volna, s azt is jóval később. Egy kiút mégis kínálkozott volna: kisebb mértékű áremelés, és ezzel együtt elfogadtatni a Nemzetközi Valutaalappal, hogy a deficit mégis pár milliárddal több lesz.
A mostani áremelésnél sántít az úgynevezett költségcentrum körüli érvelés is – hangsúlyozta Soós Károly Attila. Egyrészt az olaj ára rendkívül ingadozik, néhány hete még hordónként 25 dollár volt, a napokban pedig a duplájára szökött fel. Könnyen lehet, hogy néhány nap múlva újra lezuhan. Az valószínűtlen, hogy ezt a hektikus ármozgást egy az egyben követi majd a hazai benzinár. A kormány is kiválasztott egy átlagos árat, amelyen jövő évi számításai, a költségvetési és a kereskedelmi mérleg egyenlegére vonatkozó kalkulációi alapulnak. (Ennek az árnak a meghatározása nem egyszerű, hiszen egydolláros árkülönbözetnek már 70 millió dolláros vonzata van a kereskedelmi mérlegben.) Csakhogy ez a bázis 25 dolláros hordónkénti beszerzési ár lett, és nem 29 dollár, amivel a mostani benzinárat számolták ki. Csak nem állt volna elő a vezetés egy idő után jelentősebb árcsökkentéssel?
U. i.: Kérdésünk: a megegyezés után vajon honnan pótolják a hiányzó milliárdokat? Esetleg mégis az IMF meggyőzésével próbálkoznak?
- Különszám [6]