– Mi a véleménye a miniszterelnök ama értékeléséről, hogy sem győztese, sem vesztese nincs a történteknek?
– Én nem értek teljesen egyet. Úgy érzem: győzött a társadalmi szolidaritás. Az állampolgárok tettek érettségről, fegyelemről, öntudatról tanúbizonyságot, és ennek nagy jelentősége van egy demokratikus társadalomban.
– A liga szombat déli keltezésű állásfoglalása („Igazatok van, amikor tiltakoztok a benzináremelés ellen!”; „Ne adjátok fel!”; „Ha a kormány megmakacsolja magát, ne engedjetek ti sem!”) azt jelzi: önök helyezkedtek a legradikálisabb álláspontra a magyarországi országos szervezetek közül.
– Az állásfoglalást én nem tartom egyértelműen radikálisnak. Akkor fogadtuk el, amikor különböző fenyegető, megfélemlítő megnyilatkozások hangzottak el a kormány részéről. Mi azt akartuk hangsúlyozni, hogy csak tárgyalásos megegyezéssel oldható fel a konfliktus, és helytállásra biztattuk a tüntetés résztvevőit. Semmi olyan jelző, kifejezés nem szerepel benne, ami megkérdőjelezhetné a békés megegyezés szándékát.
– A vasárnapi tárgyaláson a liga, az MSZOSZ és a többi szakszervezet egységes volt. Hat-e ez a Szakszervezeti Kerekasztal jövőjére?
– Egy krízishelyzetben az ellentéteket félre kell tenni. Ez józan és szükségszerű álláspont volt. Ez nem jelenti azt, hogy konfliktusaink feloldódtak volna. Problémáink az MSZOSZ-szel kapcsolatban fennállnak, de normális állapotok kellenek ahhoz, hogy visszatérjünk e konfliktusok rendezéséhez.
– Végezetül, amivel kezdenünk kellett volna: hadd gratuláljunk az ön szerepléséhez az érdekegyeztető tanács vasárnapi ülésén! De ahogy halljuk, az utcán, ismeretlen emberek is gratulálnak…
– Igen, és ez nagyon jólesik. Valóban: utcán, villamoson kezet ráztak. És ez nemcsak a ligának, még kevésbé személyemnek szól: a rokonszenv-nyilvánítás abban erősít meg, hogy érdemes kiállni a társadalmi igazságért.
– Köszönjük a beszélgetést.
- Belföld [6]