Beszélő: Első élményeid?
Bégány Attila: Csütörtök este csak azt hallottam, hogy tiltakoznak. Még pénteken délelőtt sem fogtam fel, hogy a blokád ilyen méretű. Azt gondoltam, hogy rövid időn belül vége lesz; ilyet nem lehet csinálni, ezt nem támogathatja egyik parlamenti párt sem.
Beszélő: Mit gondoltál, hogyan lesz vége?
B. A.: Azt gondoltam, minden felelős politikai erő elítéli azt, ami törvénytelen. Ezért aztán nem lesz bázisa a taxisoknak, és abba kell hagyniuk.
Beszélő: Pusztán egy politikai állásfoglalás elég ehhez?
B. A.: Elég lett volna. Hogy a taxisok így folytassák, ahhoz az kellett, hogy mind Göncz Árpád, mind Kis János és a parlamenti pártok mintegy 40%-a a taxisok mellé álljon. Ezután a karhatalom sem avatkozhat be nyilván, annyira megoszlott a politikai társadalom. El is tudom fogadni, hogy ebben a helyzetben azt mondja a rendőrség, hogy nem avatkozom bele.
Beszélő: A Göncz Árpád és Kis János nyilatkozatát messze megelőzte Horváth Balázs nyilatkozata, amelyben erőszak alkalmazását helyezte kilátásba. A budapesti főkapitány bejelentése is korábban volt.
B. A.: A budapesti főkapitány nyilatkozatát megelőzték az SZDSZ-es röplapok. Nem tudom, hogy a rendőrkapitány kivel konzultált, mielőtt ezt mondta. Amikor Horváth Balázs a 10 órás hírekben kijelentette, hogy megtisztítja a hidakat, én azt hittem, ez a törvényes rend, és e mögé fölsorakoznak a parlamenti pártok. Ha a budapesti kapitány úgy döntött, hogy nem vállalja ezt a lépést, abban nyilván közrejátszott, hogy tájékozódott előtte.
Beszélő: Ebben a helyzetben mit gondoltál, mi a te feladatod, mit kell tenned?
B. A.: Pénteken még nem csináltunk semmit, mert azt vártuk, hogy a politikai erők mégis találnak valamilyen megoldást. És péntek este hallom a rádióban, hogy volt egy megegyezés a kormány és a taxisok között, és ezt a megegyezést, Göncz Árpádnak egy olyan nyilatkozata akadályozta meg, amiről egyértelműen kiderült, hogy a szabad demokraták akkori álláspontjával egyezik meg. Amit én nem tartok rossznak, ha egy szabad demokrata mondja. De ha a köztársasági elnök nyilatkozik meg, akkor annak illenék a két fél vitája fölött állni. És nem az egyik fél mellé állni; pláne nem amellé, amelyik törvénytelenül járt el.
Beszélő: Ha jól érteni, azonosulsz a péntek, 10 órai Horváth Balázzsal, vagyis az erőszakos oszlatással.
B. A.: Amikor az SZDSZ és a parlamenti pártok egy része már a taxisok mellett állt, egyetértettem vele, hogy nem szabad erővel fellépni. Még akkor sem, ha ők erőszakkal az országot bénítják meg. Mert ebben az esetben valóban egy polgárháborús helyzet alakulhatott volna ki. Más lett volna a véleményem akkor, ha a parlamenti pártok mindegyike elítéli a jogsértő blokádot.
Beszélő: Milyen fokú erőszakot gondoltál elfogadhatónak?
B. A.: Azt gondoltam, ha a parlamenti pártok támogatják, akkor addig kell vinni a dolgot, ameddig szükséges. De ha a parlamenti pártok nem támogatják, akkor nem. Azt tartottam fontosnak, megfelelő politikai háttere van-e egy ilyen beavatkozásnak, vagy sem.
Beszélő: Amit láttál pénteken, az szerinted egy szakmai és gazdasági tiltakozómozgalom volt, vagy pártoktól szervezett megmozdulás?
B. A.: Úgy láttam, hogy ez valóban egy gazdasági indíttatású tiltakozás. A korai SZDSZ-es röplap ellenére nem éreztem, hogy ez egy előre kitervelt SZDSZ-es akció volt. Azt el tudom képzelni, lévén, hogy sok SZDSZ-rajongó van a taxisok között, hogy voltak, akik ezt a fejükben előre meggondolták. Mégsem éreztem azt, hogy ez egy központilag irányított blokádként indult.
Beszélő: Hogyan érzékelted az SZDSZ gyakorlati részvételét az utcán?
B. A.: Pénteken még nem éreztem, hogy gyakorlatilag ott lett volna. Inkább azt gondolom, az SZDSZ a blokád mellékvizén sarokba akarta szorítani a kormányt.
Beszélő: Ti, az IDF, hogyan kezdtetek neki a szombati tüntetés szervezésének?
B. A.: Az, hogy valamit kell csinálni, bennem a Göncz-nyilatkozat után, péntek éjjel alakult ki. Reggel felhívtam néhány IDF-es barátomat, hogy csináljunk valamit! Azt beszéltük meg, hogy akinek tudunk, szólunk telefonon. Nagyon keveset értünk el, 18-22-en voltunk. Délben tudtuk meg, hogy a zuglói MDF is szervez valamit. Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk az Országházhoz és a hidakhoz, és demonstrálunk néhány táblával. Nem számítottunk arra, hogy itt sok ember lesz. A Bem tériek az MDF-központban nem akartak csinálni semmit.
Beszélő: Miért nem?
B. A.: Féltek a provokációtól. Azt kérték tőlünk, hogy mi se csináljuk! Inkább menjünk el a hidakra és beszélgessünk, de ne egyszerre, mert akkor provokáció lehet.
Beszélő: Mi volt a tulajdonképpeni indíték és cél ennél a demonstrációnál? Mert te mondtad, előre láttátok, hogy nem jön létre egy megfélemlítő erő?
B. A.: A cél az volt, hogy úgy nézett ki, a taxisok már felvonultak, mögéjük állt az SZDSZ, és különböző formában a másik két ellenzéki párt is. És a média is úgy közvetített, hogy abból az derült ki, az egész ország egyetért a taxisokkal. És az motivált, hogy mutassuk meg, hogy nem így van.
Beszélő: Mire számítottatok, mi lesz, ha bementek a taxisok gyűrűjébe?
B. A.: Mi nem számítottunk igazán provokációkra. Amikor odajöttek hozzánk a zuglói MDF-esek, látszott, jóval többen leszünk, mint eredetileg gondoltuk. És amikor megláttuk, hogy a kormánytagok megjelennek az ablakban, akkor a tüntetőket nagy lelkesedéssel töltötte el, hogy most meg lehet mutatni a kormánynak, hogy vannak, akik mellettük állnak.
Beszélő: Tudod-e cáfolni, hogy Horváth Balázs rendelt oda magának egy rokonszenvtüntetést?
B. A.: Amit eddig elmondtam, az azt mutatja, hogy nem így volt. Mi nem álltunk kapcsolatban Horváth Balázzsal. De biztos vagyok benne, hogy az MDF központja kapcsolatban volt vele. És ő meg le akart beszélni bennünket.
Beszélő: Milyen utcai tapasztalatokat szereztél a taxisokkal vitatkozva?
B. A.: Volt egy kis szópárbaj, amit egyáltalán nem tartottam egészségtelennek. A Kossuth téren nagyon jó kis beszélgetőcsoportok alakultak ki. A tüntetők jelentős része azokból került ki, akiket mi telefonon felhívogattunk, tehát egy olyan réteg volt a szombati tüntetésen, akik érvelni akartak, úgyhogy nekem is nagy élmény volt szombat este, hogy milyen viták alakultak ki a taxisok és a tüntetők között.
Beszélő: Az volt-e a benyomásod, hogy az SZDSZ-től befolyásolt emberekkel vitatkozol?
B. A.: Nem, az volt benyomásom, hogy saját érdekeiket védik. Nem éreztem annyira, hogy egy átpolitizált társaság lennének. Bár ha mondani kellene, hogy inkább SZDSZ-esek vagy MDF-esek voltak, akkor azt mondanám, hogy inkább SZDSZ-esek voltak. De tudom, hogy ez nem most keletkezett.
Beszélő: Egyéb pártok jelenlétével találkoztál-e?
B. A.: Sem a Fideszt, sem az MSZP-t nem hallottam saját fülemmel. Leírva nem láttam még pontosan, hogy mi volt az ő véleményük. De nem tapasztaltam, hogy olyan határozottsággal álltak volna ki, mint az SZDSZ.
Beszélő: Hogyan döntöttétek el, hogy vasárnap is kell tüntetés?
B. A.: Az ott, a tv előtt dőlt el. Végül én javasoltam, hogy ebéd után kettőkor legyen. Gondolom, vasárnapra már az MDF-központban is akkora volt a nyomás, hogy ő maga vette át a szervezést.
Beszélő: Személy szerint én elfogadom, hogy a ti szombat esti tüntetésetek meg a vasárnapi egy része a demokrácia melletti kiállás akart lenni. Vasárnap viszont egyszerűen egy áremelés mellett demonstráltatok. Ez már kicsit sok a kormánypártiságból az én ízlésem szerint.
B. A.: Ez a politikai síkra terelődése a dolgoknak. Hogy ne engedjenek az SZDSZ-nek! Nekem is az volt a tüntetés legszebb része, amikor még az „alkotmányos rendet!” skandálták. De ehhez hozzátartozott még egy kiegészítő mondat is: „Vállaljuk a terhet!”
Beszélő: A legkevésbé viszont azok a kiáltozások tetszettek, amik Horváth Balázst és Für Lajost agitálták, hogy csináljanak rendet.
B. A.: Az az igazság, hogy mindenki viaskodott azzal a gondolattal, hogy mit kéne csinálni. Továbbra is csak azt tudom mondani, én legfeljebb akkor helyeseltem volna az erőszakos fellépést, ha az ellenzéki pártok is elismerik a törvénytelenség elleni fellépés jogosságát.
Beszélő: A fő tanulság neked és az IDF-nek?
B. A.: Hát, követelni kell a kormánytól, ne ilyen amatőr módon hozza meg a döntéseit, hanem jól előkészítetlen és érdekegyeztetéseken keresztül. Számomra egy szomorú tapasztalat az, s megint az SZDSZ-t bántom, hogy úgy látszik, a politikai pártok sem tartanak ki az elveik mellett. Mert az SZDSZ nem tartott ki a gazdaságpolitikai elvei mellett, és nem tartott ki az évtizedes elve mellett, amit maga Kis János írt meg számos alkalommal, hogy a jogi legitimációra helyezi a hangsúlyt.
Beszélő: Tanulság a következő válság kezeléséhez?
B. A.: Minél több árat kell liberalizálni. És ha már így álltak hozzá az ellenzéki pártok, akkor osszuk meg a felelősséget! Akkor, ha a költségvetést adóemelésekkel kell helyrehozni, hozza meg a döntést a parlament! Ne mondják az ellenzéki pártok, hogy ez a kormány kizárólagos felelőssége.
Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.
- Belföld [6]