Skip to main content

Király Béla nyilatkozata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Elvi és szellemi kapcsolataim az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel és számos tagjával messze megelőzte e szervezetek párttá alakulását. A kölcsönös baráti és elvbaráti kapcsolatok öregbedtek hazatérésem után. A Fidesz azzal is megtisztelt, hogy tiszteletbeli tagjává választott, ezt a viszonyt komolyan tovább kívánom ápolni.

Már az országos választások előtt arról győződtem meg, hogy nemzetünk megújulásának előfeltétele az összes progresszív erők összefogása nagykoalíciós kormány formájában. Erre felhívtam Antall József úr figyelmét az országos választások előtt és az azt követő napon is. Antall József miniszterelnök úr becsületére válik, hogy mindkét alkalommal határozottan közölte velem, hogy a nagykoalícióra nem hajlandó.

A kormány megalakulása után a legtöbb esetben a kormány javaslatára szavaztam, mert a szilárd vezetést az előrelépés előfeltételének tekintettem. Egyidejűleg azt reméltem, hogy a kormány – a nagykoalíció hiányában – legalább konzultálni fog az ellenzékkel és társadalmi szervezetekkel. Hétről hétre több és több jelét tapasztaltam azonban annak, hogy a kormány elutasítja a társadalmi vitát. Például a honvédelmi bizottságot, amelyben dolgozom, a HM több ajánlatom ellenére sem vonta bele az ún. „új honvédelmi doktrína” és az új honvédelmi törvény kidolgozásába.

Ennek az ellenzékkel és a társadalommal való békés konzultációnak teljes elutasítása robbantotta ki a múlt hét végi országos válságot. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a kormány még a koalíciós pártok országgyűlési frakcióival sem tanácskozott a „sokkterápia” bevezetése előtt. Még ennél is megrendítőbb volt számomra, hogy a kormány a polgári „engedetlenségi mozgalom” elfojtására, erőszak alkalmazására is készült. Ha minden a régiben marad, az ország válságról válságra vergődik majd (ahelyett, hogy egyenesen haladna a felemelkedés útján). Nem nézhetjük karba tett kézzel a válságpolitika folytatását. Tömörülni kell azoknak, akik a békés előrehaladás érdekében az összes magyar értéknek az újjáépítés céljára való mozgósítását és egyesítését akarják. A Szabad Demokraták Szövetsége, véleményem szerint, a Fidesszel összefogva magvát képezheti azon erőknek, amelyek kimozdíthatják nemzetünket a mai politikai, gazdasági és bizalmi válságból. Ezért kérem a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy tagként hozzájuk csatlakozhassak.

Amikor a „független képviselők” csoportjából kilépek, őszinte boldogsággal ismerem el, hogy e csoportban az ország érdekeit szem előtt tartó, felelős, józan, korrekt, őszinte eszmecsere folyt, amely nagyban elősegítette azt, hogy harminchárom évi távollét után a magyar politikai életbe beilleszkedhessek.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon