Abban mindenki egyetért, hogy a központi hatalom lebontása már Csehszlovákiában is szükségszerűvé vált, magát az új alkotmánytervezetet azonban egészen másképp élik meg és ítélik meg a szlovákok, a csehek és a magyarok, s megvalósítását is egészen különböző” okok miatt sürgetik vagy netán lassítják. A decentralizációs folyamat elindítója a szlovák fél volt, s ma is a Vladimír Meciar vezette pozsonyi kormány szorgalmazza leginkább a szövetségi rendszer átépítését. A törekvés mögött persze sokféle szándék húzódhat: egyszerű racionális államszervezési elképzelés, autonomista koncepció vagy a független szlovák állam kikiáltásának szándéka is. Az értékelést mindez rendkívüli módon megnehezíti. Annyi bizonyos, hogy valamennyi szlovák politikai erő követeli az államjogi elrendezés radikális változtatását.
Egy részük teljesen meg akarja akadályozni, hogy a szövetségi kormány beavatkozzon Szlovákia „belügyeibe”, és erre keserű tapasztalataik miatt törvényes garanciákat követelnek.
A szlovák önállósodási törekvések gyökereit kutatva az alaposabb vizsgálódás minden bizonnyal rengeteg okot fedhetne fel, de a legnagyobb súlya mindenképp az önálló államiság hiányának van. A szlovák nép a nemzetté válás időszaka óta ugyan két államformában is megélte az államiság érzését, azonban egyiket sem vállalhatja teljes mértékben. A Csehszlovák Köztársaságban, ha alkalom volt rá, azonnal önállóságukért küzdöttek (pl. a második világháború előtt a Hlinka-féle autonomista törekvések, vagy az 1968-as föderális rendszer kiharcolása), míg második világháborús önálló szlovák államuk enyhén szólva nem nélkülözött fasiszta vonásokat.
Csehország lakosai az illetékességi törvényjavaslat körüli vitát teljesen más szemszögből nézik. Számukra a szlovák politikusok viselkedése érthetetlen, és a legtöbb hatáskör-lebontási igény mögött szlovák elszakadási szándékot látnak. A csehek nemzeti érzése jóval polgáribb jellegű „testvérnemzetük” romantikus nemzetfelfogásánál, államiságuk megélésére is jóval több módjuk volt. Mivel az illetékességi törvényjavaslat szlovák szorgalmazóinak szándékát a cseh többség nem látja tisztán, ezért azonosítják őket a nyíltan szeparatista mozgalmakkal, és a szövetségi rendszer átépítési folyamatára meglehetős bizalmatlansággal tekintenek.
Nem kevésbé mély a dél-szlovákiai magyarok bizalmatlansága sem. Naponta tapasztalják a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenská azon törekvéseit, hogy Szlovákiában homogén nemzetállam jöjjön létre. Ezt a szándékot ma még elégségesen fékezi a szövetségi államforma. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyaroknak csupán egy százaléka szeretne önálló szlovák államban élni, míg 92%-uk a föderális elrendezést részesíti előnyben.
Valójában tehát nem is az illetékességi törvényről folyik a vita. A felső szintű megbeszélések mögött megemésztetlen problémák és feldolgozatlan kisebbrendűségi komplexusok húzódnak meg. A kezdeti Meciar-féle szlovák offenzíva mára elvesztette átütőerejét. Némi tétovázás után a cseh közélet is keményen elutasító álláspontra helyezkedett, és két hete a szövetségi kormány is elvetette az akkorra már jóval mérsékeltebbé vált törvényjavaslatot. A jelenlegi elképzelés szerint nem lesz önálló szlovák külpolitika, saját pénzkibocsátó jegybank, független adó- és vámrendszer, és a hadsereget sem választják ketté. A szlovák törekvések ilyen mértékű korlátozása sem jelenti még a befejezést, hiszen az említett tervezetet megtárgyalja még a szövetségi gyűlés is.
Az új illetékességi törvény azonban ebben a formájában sem rendezi végérvényesen a szlovákok és csehek viszonyát, és nem valószínű, hogy a közelgő gazdasági válság időszakában stabilizáló tényezőt jelent. Nem hisz ebben Vladimír Meciar szlovák kormányfő sem, aki nemrég kijelentette: „Nem adjuk fel. Az új alkotmányok megalkotásakor ismét próbálkozni fogunk.”
- Külföld [6]