VEZÉR ÉS BÁSTYÁK: Hős királyunk! Vigyázz magadra,
hogy bennünket is megóvj!
Hős vagy! De vakmerőn a harcba,
könyörgünk, ne bonyolódj!
KIRÁLY: Hogy én ne? Gyáva nyúl vagyok tán?
vagy Pelenkás Jenő?
vagy Begyulladt Benő?
avagy netán Pipogya Zoltán?
Nem és nem, koronámra, nem!
Van lándzsám és kardom,
buzogányom, pajzsom,
van bunkóm és böködőm,
pumpám és dögönyözőm,
az első sorban a helyem!
FUTÓK ÉS HUSZÁROK: Kérve kérünk, ne állj előre!
És ne fuss: lépj kicsiket,
mindig a szomszédos mezőre,
vagy meg se moccanj.
KIRÁLY: Miket
zagyváltok össze? Mit fecsegtek?
Hitvány kóficok,
nyápicok,
még hogy én? én maradjak veszteg?!
Firlefrancot!
GYALOGOK: Vezesd a harcot
hátul maradva bölcsen!
Mi meg elöl várjuk parancsod,
s hidd el, nem adjuk olcsón.
FUTÓK: Mi meg cikkcakkban futkározunk.
HUSZÁROK: Mi L-alakban ugrándozunk.
BÁSTYÁK: Mi okádjuk a kartácstüzet!
VEZÉR: Én nyisszantom le a fejüket!
KIRÁLY: Jól van, nem vagyok süket,
értem már szerepemet:
Homlokot ráncolok
és sáncolok,
a sánc mögött táncolok,
rosálok és rostokolok,
parancsolok,
segítségért ordibálok,
farolok, papucsolok,
kapcát porolok –
és főképpen VIGYÁZOK!
TÖBBIEK: Így legyen!
KIRÁLY: Mert nélkülem nincs hadiélet.
De nélküled,
hős hadsereg,
valahogy csak eléldegélek.
TÖBBIEK: Majdnem így van, majdnem!
KIRÁLY: Hát, jó. Én, a fő-fő felelős
bemegyek a fedezékbe,
így leszek vigyázva hős!
TÖBBIEK: Éljen a király! Előre!
KIRÁLY: Kezdődik! Készüljünk a harcra!
Vezér, intézkedj afelől,
kik álljanak föl legelöl.
VEZÉR: Gyalogok! Előre, vonalba!
GYALOGOK(egymás közt): Na persze! Világos, mint a pinty!
Amelyik orr a sorból kiáll,
azzal az ellenség mit csinál?
– Azon egy jó nagyot csavarint!
Kérdéses, kinek az orra
kerüljön először sorra,
kié a legcsavarhatóbb.
VEZÉR: Hé, katonák! Mozogjatok!
GYALOGOK (egymás közt): A Vezér túlzottan fennhordja,
a Bástya betonba burkolja,
a Futó lekvárba tunkolja,
a Huszár bimbósra horkolja –
egyik orr se jól csavarható;
csak az egyszerű, jóravaló,
jámbor, nem-bunkós, nem horkanó
gyalog-orr, nekik csak az a jó!
ELSŐ BÁSTYA: Felállni, szaporán!
MÁSODIK BÁSTYA: Már megint pusmognak.
GYALOGOK (egymás közt): Világos ez, komám:
azok parancsolnak,
kik hátul piszmognak.
ELSŐ FUTÓ (aki hallgatózott):
Naná, majd buzogány!
MÁSODIK FUTÓ (aki szintén hallgatózott):
Csigavér, ő a vezér,
a vállán paszomány,
a fejében meg
a haditudomány.
GYALOGOK: Mi sem vagyunk kezdők, se bébik.
ELSŐ HUSZÁR: Még ilyet! a parancsra félig
hallgatnak. Bár vonalba állnak,
mégsem előre.
MÁSODIK HUSZÁR: Hé, helyet! helyet a királynak!
VEZÉR: Gyalogok!
Egy lépést előre!
GYALOGOK (egymás közt): Hát igen:
„Fűbeharapók, legelőre!”
– Így szól az utasítás.
Nekünk orrcsavarintás,
nekik orrfacsarintás,
mert ők csak szagolják hátul,
amit lehet.
KIRÁLY: Fényes vezérünk,
nemes orrcimpád kitágul,
mi van veled?
Ahogy mi elnézzük,
haragban villódzik
a máskor oly szelíd,
okos szemed.
Pedig többet segít
a józan ész a harcban, mint a düh.
Mert aki bölcs marad – felülkerül,
de aki dühbe gurul –
dühébe belebutul,
és az ellenség
az üres fejet
könnyebben horpasztja be,
mint a tömör fejet,
vagyis azt a fejet,
amelyik fej
– tillárom, hej! –
bölcsességgel van tele.
Vezér!
Jelentsd nekünk tehát
haragvásod okát.
VEZÉR: Felséges uralkodó,
nem megy a sorakozó,
nem fogad szót a gyalogság.
KIRÁLY: Azt a paszta
cipőpaszta,
sőt mi több: nyavalyakórság!!
A paszományt, buzogányt
meg a haditudományt
teljesen levegőnek nézik?!
VEZÉR: Nem teljesen, uram, csak félig.
KIRÁLY: Félig? Hogy-hogy félig?
ELSŐ BÁSTYA: Sorakoznak, de vonakodva.
MÁSODIK BÁSTYA: Kászálódnak, de vakarózva.
ELSŐ FUTÓ: Nem zúgolódnak,
csak sugdolóznak.
MÁSODIK FUTÓ: Nem rendetlenkednek,
csak helytelenkednek.
ELSŐ HUSZÁR: Csak módjával
szedik a lábukat.
MÁSODIK HUSZÁR: Kis hűhóval
teszik a dolgukat.
NEHÉZ- ÉS KÖNNYŰTISZTEK EGYÜTT:*
Hellyel-közzel
és félgőzzel,
okkal-móddal,
kis hűhóval!
VALAKI AZ ELŐBBIEK KÖZÜL:
A korbács,
a korbács, az kell nekik!
KIRÁLY: Eh, bodobács!
Majd mi szót értünk velük;
a néppel beszélni tudni kell.
Parasztocskák,
halljátok csak:
íme fölharsan a harci jel
s az ellenséges hadak
– azok a svihák gazok –
fogcsikorgatva
kardjukat csörgetik,
a fogukat fenik
ránk, igazakra,
és közelg a vész,
és halálra kész
mind ki értünk harcolni jött.
Fontos hát nekünk szerfölött,
hogy ki-ki megmondja:
a szívét mi nyomja,
mert könnyű szívvel
könnyebb meghalni,
mint olyan szívvel,
amelyik holmi
bennrekedt panasztól háborog. –
Ki vele, mi a baj, gyalogok!
GYALOGOK(eléneklik a Gyalogok Panaszdalát):
Mindig csak egyet léphetünk
– legföljebb ha kettőt –
mi vagyunk az elsők
s ha hátranézünk, jaj nekünk.
Folyton előre csak!
Orrunknál nem láthatunk tovább
és megtorpanunk mint egy bogár
ha megakasztanak.
Ütnünk meg csak ferdén szabad:
bandzsán hadonászva
a vérben kacsázva
míg fejbe nem kólintanak.
Olcsó az életünk
föláldoznak tetszésük szerint
s nem jegyzi fel senki tetteink –
vesztünkbe lépdelünk.
Mindig csak –
KIRÁLY: Elég!
még nincs itt a vég,
ne lógassátok az orrotok.
Katonasors a ti sorsotok,
de a miénk is az.
Igaz, Vezér?
VEZÉR: Igaz.
KIRÁLY: Együtt győzünk vagy pusztulunk.
Jól mondjuk, Bástyák?
BÁSTYÁK: Jól, urunk!
KIRÁLY: Mármint győzünk összefogva:
csak akkor, ha a porondra
ki-ki a másikért kiáll.
Nemdebár, Tisztek?
KÖNNYŰTISZTEK: Dedebár!
KIRÁLY: És pusztulunk, de csak akkor,
hogyha csak magára gondol
mindenki gyáván.
Gyalogok, így van?
GYALOGOK (nem felelnek)
KIRÁLY: Így van?! Bólintsatok!
GYALOGOK (bólintanak)
KIRÁLY: S hogy ki is tartsatok,
hirdetünk ím kegyesen
parancsot előttetek:
Aki a legügyesebb,
legderekabb köztetek
és átverekszi magát
az ellenséges seregen
– harcosan kacsázva bár
vagy cammogva egyenesen –:
annak a vitéz gyalognak
vállára paszományt,
kezébe buzogányt,
fejébe haditudományt
adományozunk azonnal,
és lesz abból hatalmas vezér,
ki a többi tisztnél többet ér:
tüzet okád, mint a Bástya,
vagy mint a Futó, cikázva,
fürgén lecsap.
Előre csak,
harca fel, kis masírozók
– ti szívünket masszírozók –,
amit ígértünk, szavunk rá,
meg is tartjuk.
GYALOGOK: Hurrá! Hurrá!
Éljen a király! Vivát!
VEZÉR: Előre, vonalba hát,
amíg jól van dolgotok!
GYALOGOK: Igenis!
Az lesz, amit mondotok.
Már mehet is a menet.
Aztán úgyis az nevet,
aki utoljára nevet!
* Nehéztisztek: a vezér és a bástyák; könnyűtisztek (vagy röviden tisztek): a huszárok és a futók.
- Eörsi János [6]