Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. június–július, Évfolyam 10, Szám 6

Vers

Mestyán Ádám: Lassan szürkülő

Kistotál

Gács Anna: Szemtől szembe

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: „Fiatal vagyok még ahhoz, hogy abbahagyjam”

Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Eörsi János

Folyamatos jelen

Martin József Péter: Az unió válsága

Jóléti krízis és intézményi bénultság

Ádám Zoltán: A betli pátosza

Libero

Seres László: Európa elrablása

Játéktér

Jankovics László: Hitelesség a gazdaságpolitikában

Nemzetközi trendek és hazai deficitek

Máté-Tóth András: II. János Pál pápa műve

Bakó Dorottya: „Ti vagytok a föld sója”

Bárd Petra: Az elveszett alkotmány?

Az EU-alkotmánytervezet főbb jellegzetességeiés alkotmányjogi összefüggései

Pál Attila: Királypuccs, avagy káosz a világ tetején

Befejezetlen múlt

Messzelátó

Szilágyi Miklós: Találkozás a játékelmélettel

Kétszereplős játékoktól a sokszereplős társadalmi jelenségekig

Galántai Zoltán: Tropik, jogok, földönkívüliek

Kultúra

Eörsi István: Német költemény

Ambrus Judit: A Krétakör-életérzés

10 éves a Krétakör

Tóth Krisztina: A tolltartó

Szerbhorváth György: Útravaló

Nemzetmentőknek, lengyeleknek, s főleg nekünk

Tandori Dezső: Miségiség az értelmiségiség

Felülmúlhatatlan félmúltságok

Melléklet

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon