Skip to main content

Lassan szürkülő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Én fogtam a fejét. Ha jól emlékszem, kicsit reszketett.
Egyre csak a szemét néztem, helyesbítek: ő nézett engem.
Ha valakit éppen a halálhoz segítesz hozzá, a levegő
hirtelen súlyos lesz, és férfimunka-szag terjeng. Ölni.
Az olyan férfias – de akkor nem erre gondoltam,
csak fogtam a fejét és néztem, ahogy nézi, ahogy nézem.
A halál joga még ma a tiéd lesz. Megölünk még ma.
Csak az orvos szólt ritkán, keményen fogd, térdelj rá,
ha kitépi magát, cseszhetjük az egészet, van-e ásó.
Persze, a sírt már korábban elkezdtük ásni, aztán egyedül
fejeztem be, lapogattam, bólintottam az ég felé, ha ott ül
a védangyala, legalább lássa: gondosan dolgozunk.
Hirtelen kő lett a hús helyén, ahogy megszúrta a doktor,
és én szorítottam, mert belül valami kitört. Tíz másodperc.
A lassan szürkülő szem, a finom remegéssel ernyedő lábak,
és egy keserű, aranyló csillanás, a lélek utolsó tiszteletköre.
Mi, férfiak, felálltunk, és nagyokat kezdtünk káromkodni,
de a kislány ráborult a kutyájára, és sírt. Az meg csak súlyosan
feküdt, rákos hasára már nagy csapatokban gyűltek a legyek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon