Rég megszáradt a tinta az MTI vezérigazgatójának kinevezésén, eredendő kíváncsiságunk mégis arra ösztökélt, nézzünk utána, hogyan pályáztat a Miniszterelnöki Hivatal, hogyan pályáznak, döntenek ilyen fontos poszt esetében.
Valószínű – állította magáról Oltványi Ottó (65) újdonsült MTI-vezérigazgató – ő az egyetlen olyan magyar újságíró, aki nyugati kormánytól kapott kitüntetést, méghozzá az osztrák Aranykeresztet. Az Országgyűlés kulturális bizottsága előtti meghallgatása során az akkor még jelölt Oltványi hallatlan simulékonyságról tett bizonyságot. Megköszönt minden kérdést, ráadásul érdemén felüli feladatot szánt a grémiumnak: végezze ezután a kulturális bizottság az MTI ellenőrző felügyeletét.
Az új vezérigazgató maga írta, maga szerkesztette gombfociújsággal kezdte pályafutását. „1977-ben az MTI azt a feladatot kapta az akkori vezetőktől, hogy három ponton erősítsék meg a legjobb tudósítókkal a helyeket, ezek Moszkva, Peking, Bukarest.” Ő ekkor lesz romániai tudósító – mondotta a jelölt szerényen. Beszélt arról is, hogy miként lehetne az MTI nemzeti hírügynökségi jellegét erősíteni: „Ez nagyon összetett fogalom, elhivatottsággal kell érezni, (…) aki ott dolgozik, érezze magát megbecsültnek, hogy dolgozhat a nemzeti érdekeknek végrehajtásáért.”
Maga a pályázati közlemény – az augusztus 17-i lapokban jelent meg – rendkívül rövid, 15 napos beadási határidőt adva. Később – az addig már pályázatukat benyújtók hátrányára – kitolták 15 nappal, és a két nyugati nyelv magas szintű ismerete helyett (eredeti feltétel) „megelégedtek” két világnyelv elsajátításával is. (Oltványi Ottó ugyanis németül, oroszul és románul beszél, az angolt nem bírja az MTI-nél megkövetelt szinten.) A Miniszterelnöki Hivatalban kijelölték a 12 fős bírálóbizottságot; dr. Kajdi József államtitkár és dr. Kodela László személyzetis szerint sikerült pártsemleges személyeket felkérni. A meghívó nem valamely intézménynek, szakmai szervezetnek szólt, hanem magának a kiválasztottnak. Feledy Péter, a bírálóbizottság elnöke viszont azt közölte velem, hogy őt a MÚOSZ delegálta. Bencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára ezt cáfolta, szerinte kifejezetten Feledyt kérték fel, aki mellesleg elnökségi tag. A Hírügynökségi Kamara saját tagjai közül választott egy képviselőt a bírálóbizottságba, de László Balázs kormányszóvivő (maga is a zsűri tagja) ragaszkodott a hivatal által kijelölt Patak Károlyhoz. A listát utólag hagyta jóvá a miniszterelnök. A pártatlanság két személyre biztosan nem vonatkozik: Czakó Gábor író, kormányfőtanácsos, Balázsi Tibor képviselő az MDF ismert alakjai.
A bírálóbizottság, miután megállapítja ügyrendjét, kiszűri a nem megfelelő pályázatokat, eldönti, hogy kiket szólít magához a pályázók közül. „Ehhez egyéb szakmai információkat is figyelembe vettünk” – nyilatkozta Feledy Péter. Ez valószínűleg azt jelzi, hogy eleve kirekesztették a nem hírügynökségi pályázókat. A két külső ember, Szekfű András szociológus, Prónay Gábor, a gazdasági kamara volt főtitkára megalapozott pályázatokkal, magas szintű felkészültségükkel, nagy nyelvtudásukkal nem kerültek be a meghallgatottak közé, sőt a hivatalos értesítést elutasításukról csak november végén kaptak kézhez.
Oltványi Ottó tehát az az ember, akit a szakma is elfogad (támogatta őt a Hírügynökségi Kamara) és a kormánynak is megfelel. Tudvalevő, hogy a külföldi tudósítók gyakorta kaptak megbízást a belbiztonsági szervektől, jó páran alkalmazásukban álltak. A rostán fennmaradó három jelölt a gyanút eloszlató nyilatkozatot tett a pályáztató államtitkárnál.
A vezérigazgatót a köztársasági elnök nevezte ki, a miniszterelnök és a kulturális bizottság javaslatára. A meghallgatás során kiderült, az ellenzéki képviselők nem voltak tisztában a pályázat lebonyolításával, a bírálóbizottság összetételével. Ezekről Balázsi képviselőnek – aki mindkét bizottság tagja – kötelessége lett volna alapos tájékoztatást adnia.
Ma nincsenek káderhatásköri illetékességek, van viszont pályázat. Megvalósult a rendszerváltás!
- Belföld [6]