Az angyalok földjén, ahol egykoron az ország legnépszerűbb tanácstagja, a rádióból ismerős Szabó bácsi kergette az ellenforradalmárokat és a visszásságokat végig a macskaköves utakon, az önkormányzati választásokon a szabad demokraták 45 képviselői helyből 24-et szereztek meg. Egy ekkora frakció már elég nagy ahhoz, hogy akár szét is essen!
Egy belső kompromisszum eredményeként a frakció kívülről keresett magának polgármestert. Ekkor jutott eszébe valakinek a címben megidézett enyhén avantgárd úr, akit rögvest fel is hívtak, és megkérdezték tőle, hogy nincs-e kedve eladni a Róbert Károly körutat.
A polgármester előélete
A kérdezett Siklaky István 63 éves közgazdász, akinek a politikai karrierje ezelőtt cirka ötven évvel kezdődött édesapja miniatűr kiadóhivatalában, amelyet apja halála után 15 éves korától ő vezetett, s amely egyetlen ifjúsági folyóirat kiadásával foglalkozott, amíg a nyilasok azt is be nem tiltották. Siklaky 1946-ban beiratkozik az Orvostudományi Egyetemre és a kisgazdapártba, hamarosan a párt ifjúsági szervezetének fővárosi főtitkára lesz. A fordulat évében átlép a Rudas László szellemétől sugárzó új egyetemre, a közgazdaságira, közben munkába áll a Pénzintézeti Központban, s belép az egyetlen megmaradt pártba, amelynek a forradalomig tagja is marad. A forradalom napjaiban a Népművelési Minisztériumban megalakítja a forradalmi bizottságot, 1957 elején ebből kifolyólag kiracizzák onnan, s azóta szervezetfejlesztéssel foglalkozik. A 60-as években az OMFB „számítógépesítési koncepciójának” a felelőse, és még nem különösebben avantgárd. A 70-es években azonban csatlakozik Liska Tibor közgazdasági izmusához, és leszokik a nyakkendő viseléséről. Ő szervezte a híres liskaista vállalkozási kísérletet a szentesi téeszben.
Miközben a szentesi kísérlet a mérgező központi sugarak hatására elhervadt, felvirágzott az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör, az ITDK, a 80-as évek jellegzetes félellenzéki, teagőzös társulásainak egyike, amelyet kitiltottak innen-onnan és megtűrtek itt-ott, melynek a teaháza a szabad szó egyik meghitt fészke volt, s amely egy jámbor lakótelep-ellenes szövetkezésből a „vállalkozói szocializmus” szellemi műhelyévé vált. Ez a műhely a Siklaky család albérletében működött, és karizmatikus vezetője Siklaky István volt. Ekkor jelent meg Siklaky szerkesztésében az első liskaista könyv, s ekkortájt adták ki magánkiadásban Siklaky egyszer volt és utánozhatatlan világnézeti plakátkönyvét, a „Konstrukciók”-at.
Azidőtt már látszott, hogy a diktatúrának valamiképp fel kell bomlania, de elképzelhetetlennek tűnt az a fantáziátlan összeomlás, az a szimpla rendszerváltás, ami bekövetkezett. Nekünk akkor az ITDK belső magjában az a meggyőződés dagasztotta az agyunkat, hogy a szétbomló diktatúra mögött ismeretlen tájak vannak, s annak berendezésére lehetnek jobb ötleteink is, mint amilyeneket a létező rendszerek szűkös választéka kínál; hogy átugorhatunk egyenesen Posztindustriába, a magántulajdonnál is személyesebb tulajdon és a tőkéspiacnál is piacabb piac világába. De hát a valóság arra sem méltatott minket, hogy ránkcáfoljon, s kedves ideáinkra csak annyit mondott: out of range.
Elérkezett a második fordulat éve, és ekkor Siklaky belépett mindenbe, ami megalakult, a Hálózatba, az MDF-be és az SZDSZ-be, s ki is lépett belőlük, amint párttá alakultak. A pártállami naplemente éveiben elsősorban az állampolgári részvénytulajdonra alapuló radikális privatizációs koncepció kidolgozójaként és első számú protagonistájaként szerepelt a nyilvánosságban.
Mindeközben vállalkozásszervezőként és szervezetfejlesztőként keresi meg a kenyerét és a födelét különböző kisszövetkezetek és kft.-k keretében maga és népes családja számára, amelyre éppen rá is fért az új födél. Siklaky István ugyanis az ITDK-s évek során új házastárssal, új pianínóval és három új gyermekkel gyarapodott, s ezzel a sok-sok újdonsággal egészen tavalyig, 62 éves koráig albérletről albérletre hányódott.
Ő az tehát, akinek felajánlották a Róbert Károly körutat. Egy nap gondolkodási időt kapott, s mivel ez a megfontolt döntéshez kevés, igent mondott. Négy napra rá megjelent az angyalföldi önkormányzat ünnepi alakulóülésén egy frissen beszerzett, enyhén avantgárd zakóban, nyakkendőtlen, nonkonform eleganciával, és 41 szavazattal 3 ellenében a polgármesteri székbe helyeztetett.
Jóléti municípium
Angyalföld Pest legbelső külső kerülete. Egy ágrólszakadt városrész hatalmas urbanisztikai lehetőségekkel, amelyre kulcsszerep vár a városszerkezet gyógyításában. Itt vannak jelentős, kihasználatlan Duna-parti területek, és itt van a szellős, üres, szomorú Róbert Károly körút, amelynek – Siklaky szerint – tíz év múlva át kell vennie azokat a funkciókat, amelyeket ma a Nagykörút visel.
Egy ilyen kerületnek nyilván jól jön egy sokat tapasztalt, élvonalbeli vállalkozásszervező, akinek a szájából nem tudják kiénekelni hamiskás rókák a Róbert Károly körutat. Ide éppen egy olyan menedzser polgármester illik, akiben megvan a készség a távlatok befogására, s ebben a szerepben egy olyan pragmatikus utópista, mint amilyen Siklaky István, éppen beletalál. Ő mindig is egyszerre volt eredeti, bölcs és reménytelen makroszintű gondolatok hordozója és gyakorlatias mikrotervezetek termékeny alkotója.
Siklaky nem azzal ment Angyalföldre, hogy ott egy liskaista napállamot építsen fel, hanem azzal, hogy egy jóléti municípium vállalkozáspolitikáját alapozza meg. Ehhez azonban először is önkormányzati vagyon kell. A polgármesterek sportcsarnokbéli összetartásán Siklaky István felolvasott egy petíciót, amelynek az volt a lényege, hogy a helyi érdekeltségű közvagyont és a helyi alapellátást biztosító vállalatokat mihamarabb adják át az önkormányzatoknak azon az alapon, hogy a közvagyon és a közhatalom egymáshoz rendelésében a vagyontárgy funkcióját kell meghatározó szempontnak tekinteni.
A polgármesternek hivatalba lépése után az volt az első dolga, hogy (az alacsonyabb szintű jogszabályokkal szemben) az élethez és az emberi méltósághoz való alkotmányos jogra hivatkozva megtiltotta, hogy gyerekes családokat bármilyen jogcímen (például önkényes beköltözőként) kitegyenek az utcára, megtiltotta (pontosabban a közreműködés megtagadásával lehetetlenné tette) a gázórák és villanyórák kikapcsolását.
Meg kell még említenünk a Siklaky–Kemény (Bertalan)-féle alkerületi koncepciót, amelynek az a – ma már sokaktól átvett – alapgondolata, hogy a kerületeket történelmi és funkcionális szempontok figyelembevételével kisebb, a saját ügyeiket önállóan intéző egységekre kell bontani, mert a helyi társadalom autonóm szerveződése csak ezzel a kisebb nagyságrenddel együtt válhat átélhető valósággá. Ezt a koncepciót eredetileg a XI. kerületre dolgozták ki, s most adaptálják a XIII. kerületre.
Angyalföldnek, úgy vélem, nem lesz rá oka, hogy körmöst mérjen a sors kezére. Kapott egy bármilyen, nyakkendőtlen, mégis decens polgármestert, aki tud angolul, franciául, németül, egy kicsit oroszul és egy kicsit zongorázni, s aki alkalmasint meglepő terjedelmű latin idézetekkel fogja elzsongítani a képviselő-testületet.
- Belföld [6]