A decemberi kormányátalakítás során Antall József Horváth Balázs korábbi belügyminisztert, Botos Katalin korábbi pénzügyi államtitkárt és Pungor Ernő korábbi címzetes államtitkárt tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ezzel a tárca nélküli miniszterek száma 4-ről 7-re emelkedett. E látványos gyarapodás kapcsán érdemes felidézni a T. Ház tavaszi vitáját.
Május 9-én, a szabadon választott parlament 3. ülésnapján az alkotmánymódosítás vitájában Szigethy István (SZDSZ) javasolta, hogy a 34. szakaszba iktassák be az alábbi szöveget „a tárca nélküli miniszterek legnagyobb számát külön törvény tartalmazza.” Javaslatát azzal indokolta, hogy míg a beterjesztett alkotmánytervezet szerint a minisztériumokat külön törvényben kell felsorolni, és így a hozzájuk rendelt miniszterek számát az Országgyűlés befolyásolhatja, addig a tárca nélküli miniszterek számát semmi sem korlátozza, és az Országgyűlés hozzájárulása néíkül akárhány ilyen státusz létesíthető. Az SZDSZ véleménye szerint a 13 minisztériummal működő kormányban legfeljebb 5 tárca nélküli miniszteri státusz megengedhető.
Dr. Kutrucz Katalin (MDF) reagált Szigethy István aggályaira. Elismerte: elvileg elképzelhető, hogy „a kormány felduzzasztja a tárca nélküli miniszterek számát, és álfeladatokra is tárca nélküli minisztereket nevez ki”. Ám a Szigethy által javasolt törvényi korlátozásra nincs szükség, mert a miniszterek bizottsági meghallgatása és az interpelláció intézménye megfelelő ellenőrzési lehetőséget biztosít a parlamentnek. „Úgy érezzük, hogy ez elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy valóban csak meghatározott feladatok elvégzésére lehessen tárca nélküli minisztert kijelölni” – összegezte mondandóját május 9-én dr. Kutrucz Katalin. A kormánypárti szavazógépezet működésbe lépett, és a parlament 125 „igen” szavazat mellett 205 ellenszavazattal és 29 tartózkodással még ezen a napon elvetette Szigethy István javaslatát.
Talán maga Kutrucz Katalin sem gondolta, hogy röpke 7 hónappal később a képviselőknek máris igénybe kell venniük az általa javasolt eszközöket. Amikor a kormányátalakítás első lépcsőjében a tárca nélküli miniszterek száma az SZDSZ által kívánatosnak tartott maximumot kettővel túllépve 7-re emelkedett, Fodor István független képviselő kérdést intézett Antall Józsefhez: „A képviselői kérdés műfajának keretei között irreális lenne azt kérni a miniszterelnök úrtól, hogy most és itt nyugtasson meg bennünket afelől, hogy a korábban tárca élén álló, de valamely ok miatt felmentett miniszterek nem feltétlenül maradnak a jövőben minden esetben tárca nélküliként a kormány tagjai. Nem kérhetem részletes indoklását, miért épít be a kormányzati struktúrába ily módon egy olyan intézményt, az OMFB-t, amelyet véleményem szerint talán inkább meg kellett volna szüntetni. A szűkre szabott időkeretek miatt nem várom, hogy oszlassa el kétségeinket a tekintetben, hogy a tárca nélküli miniszter mint intézmény alkalmas arra, hogy a kormányfőnek minden körülmények között lojális többséget biztosítson a kabinetben, netán arra is, hogy a mindenkori miniszterelnök pártjának vezető tisztségviselői számára a költségvetés által finanszírozva megfelelő egzisztenciát biztosítson.(…) Éppen ezért leszűkítve teszem fel a kérdést a miniszterelnök úrnak. Mi a kormányzati filozófiája a tárca nélküli miniszteri intézményt illetően?” Válaszában Antall József megemlítette, hogy tárca nélküli miniszterek Nyugaton is vannak, és megmagyarázta, hogy az új posztokra azért van szükség, mert szükség van. Végső tromfként a legkézenfekvőbb érvet vette elő: „a tárca nélküli miniszterek számát jogszabályi rendelkezések nem korlátozzák. Ennyi mozgásteret egy kormányzásnak adni kell! Úgyhogy a kérdésnek, kérem, hogy ezt a részét tekintse megválaszoltnak. Kérdésének azt a feltevését, amit mintegy gyanúként tett fel, azt kérem a karácsonyi békesség nevében visszavonni.”
Az ellenzék nem hagyta kihasználatlanul a Kutrucz Katalin által javasolt másik lehetőséget, a bizottsági meghallgatást sem. Tirts Tamás (Fidesz) megkérdezte Horváth Balázstól mint a határon túl élő magyar kisebbségekért felelős, tárca nélküli minisztertől, hogy mennyire taksálja a Romániában élő magyarok számát. A miniszter csak egymilliót tévedett. Megkérdezte továbbá, hogy kikkel van kapcsolata az RMDSZ vezetői közül. A miniszternek egy darabig nem jutott az eszébe senki, de aztán a jelen levő kormánypárti képviselők segedelmével csak kinyögte Szőcs Géza nevét. Majd megnyugtatásul hozzátette: ő nem szakember, hanem politikus. Egy szó, mint száz: igaza volt májusban Kutrucz Katalinnak. Valóban nincs szükség további jogi garanciákra. A meglévők bőségesen elegendőek. Csak élni kell velük, és akkor véletlenül sem fordulhat elő, hogy indokolatlan tárca nélküli miniszteri státusz létesül.
- Belföld [6]