A kalandos történeteket kedvelő olvasók feltehetően különös becsben tartják a Beszélő azon számait, amelyekben Bauer Tamás közli – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a Fideszről szóló politikai horror-krimisorozatát. Az izgalmas ponyva minden darabja bővelkedik a klasszikus detektívregények legjobbjaira emlékeztető váratlan fordulatokban.
Van itt minden: ősi ellenségek (MDF–SZDSZ), jó és rossz (SZDSZ–MDF), kacérkodó szűzleány (Fidesz), más szereposztásban: az erkölcs hajlíthatatlan bajnoka (SZDSZ), a minden moralitáson túli hideg számító (Fidesz), majd megint más szereposztásban: szerető és – ami a legfontosabb – ölelő kedves (SZDSZ), hűtlen és szívtelen házasságszédelgő (Fidesz), markába röhögő vén méregkeverő (MDF), és végül a kiábrándult, becsapott, összeomlófélben lévő olvasó (Választó).
A Bauer-írások varázsát a ponyvairodalomnak csak legkiemelkedőbb darabjaiban felbukkanó sajátos álomszerűség, a valóság és az álom határán tett szellemi kirándulás, a realitás, a vágyak, a bódult látomások szokatlan és megkapó egyvelege adta. Eddig. Fájdalom, de a Bauer-ciklus legutolsó darabja (ld. Fidesz–Antifidesz, Beszélő, 1990. 49. sz.) úgy tűnik, végleg a mesék birodalmába repített minket, ami kétségtelenül javított a mű olvashatóságán, de egyúttal enyészetre ítélte sajátos sármját.
Első olvasásra mindössze tizenöt valótlan tényállítás található a kétoldalas írásban. (Az ezekből levont következtetések számbavételétől most tekintsünk el.) Miután köztudott, hogy az SZDSZ értékrendje áll közelebb hozzánk, maradjunk a „valótlan tényállítás” kitételnél, és kerüljük kínosan a „hazugság” népnemzeti kifejezést.
1. A választás második fordulójának éjszakáján tett kijelentés, amely szerint a választási együttműködés érvényét veszti, a két párt közös megállapodása volt.
2. Valóban helyesen látja Bauer Tamás, az SZDSZ és a Fidesz képviselői számos alkalommal képviseltek hasonló álláspontot a parlamenti vitákban. És természetesen számos alkalommal ellentéteset. Az említett példák (habeas corpus, a földtörvény 2/3-ossága) esetében az SZDSZ velünk szavazott, ám előzőleg olyan alkotmánymódosítási megállapodást kötött az MDF-fel (méregkeverő), amelybe mindezeket elfelejtette belefoglaltatni, vagy nem találta fontosnak, hogy benne foglaltassanak (az erkölcs hajlíthatatlan bajnoka).
3. A két párt nem kötött választási szövetséget. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy választási együttműködésről volt szó, ezért egymással versengő listákat indítottunk (elenyésző számú kivételtől eltekintve). Az együttműködésre pedig azért vállalkoztunk, mert az egyéni kerületek logikája ezt racionálissá tette.
4. Én nem tudom, vajon mely ország pártviszonyainak analógiájára képzelte el a magyar közvélemény a magyar pártrendszert. Bauer szerint a franciáéra. Meglehet. Én csak azt tudom, hogy a statisztikai elemzések szerint a Fideszre szavazók mintegy felének második opciója az MDF volt. Ez nem támasztja alá Bauer állítását.
5. Én nem emlékszem arra, hogy összefogtunk volna március 15-én a Demisszel az SZDSZ ellen. Ellenben emlékszem arra az SZDSZ-álláspontra, mely szerint március 15-éhez csak két szervezetnek lehet köze, az SZDSZ-nek és a Fidesznek, hiszen március 15-e a demokratikus ellenzéké. Ezt mi nem osztottuk. Úgy véltük, nincs jogunk bárkinek is megtiltani, hogy megjelenjék a megemlékezés bármelyik helyszínén.
6. Bauer szerint az országgyűlési választások második fordulóját közvetlenül megelőzően a Fidesz bejelentette, hogy kész részt venni egy MDF vezette kormánykoalícióban. Ilyen bejelentést a Fidesz nem tett, ellenben az SZDSZ kinyilvánította – és ez találkozott helyeslésünkkel –, hogy kész részt venni egy nagykoalícióban.
7. Való igaz, hogy Molnár Péter kompromisszumos javaslatát a PTB (Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága) feletti vitában az SZDSZ támogatta. Ám szónoka bejelentette, hogy ez lényegében az ő már korábban megtett kompromisszumos javaslata. Ez egyfelől nem felelt meg a valóságnak, másfelől sikeresen belehelyezte a kérdést az SZDSZ–MDF zsigeri politikai kontextusába, amivel el is intézte a javaslat sorsát.
8. A Demszky–Ungár-megállapodás megítélése esetében is téved Bauer Tamás. Ugyanis sikerült egy mindkét felet kielégítő önkormányzati koncepciót elfogadnia a két pártnak. Mint a Pető–Orbán közös sajtótájékoztatón elhangzott, ezáltal nyílt meg az út az összes további kérdésben kötött megállapodás előtt.
9. Méltánytalannak érzem Bauer Tamás azon fölvetését is, amely azért marasztal el bennünket, mert az önkormányzati választásokon csak egy „Hejha” üzenetre futotta. Nem gondolom ugyanis, hogy – a látszat ellenére – az SZDSZ „gondoskodó, szabad önkormányzatokat” vezérszlogenje különösebb értelemmel bírna. Bár kétségtelen, hogy hosszabb.
10. Nem tagadva el az SZDSZ és a Fidesz választási programjai közötti hasonlóságokat, azt kell mondanunk, voltak fontos szakmai különbségek közöttük. Csak példaként említem, az 1989 októberében készült Fidesz gazdasági program – szemben az akkor aktuális SZDSZ-programmal – az infláció kezelésére helyezte a hangsúlyt, és nem az adósságteherre. Igaz, később ez átkerült az SZDSZ kiadványaiba is. Hasonlóképpen – csak illusztrációként – mi nem engedtünk annak a csábításnak, hogy számszerű és teljesíthetetlen ígéreteket tegyünk a választóknak a kampány véghajrájában.
11. Ténybeli tévedés továbbá, hogy az SZDSZ lejáratása a Fideszre hárulna, és ezen dolgoznánk március óta. Még ha lenne is ilyen szándékunk – mint ahogy nincs –, akkor sem maradna munka számunkra, mert a két nagy párt nélkülünk is elvégzi ezt. Mint tette maga az SZDSZ az MDF-fel kötött megállapodás során, vagy Tölgyessy az eperjesi zsákgyárat is érintő drámai hangú interpellációjában, hogy csak kettőt idézzek fel.
12. Való igaz, hogy Kövér László Fidesz–SZDSZ-jelöltként került be a parlamentbe, de ennek oka az volt, hogy a pápai SZDSZ nem talált párbajképes jelöltet. Az az állítás pedig, hogy pápai jelöltünk jórészt az SZDSZ-szavazatoknak köszönheti parlamenti mandátumát, a helyi erőviszonyok teljes félreértésén alapszik. (Az országgyűlési választásokon a listákra leadott szavazatok aránya: Fidesz: 19,51%, SZDSZ 12,47%. A helyhatósági választásokon a 27 tagú önkormányzati testületbe jutott képviselők aránya: Fidesz: 13, SZDSZ 3.)
13. Tévedés továbbá az is, hogy 1990 tavaszán azért támogattuk az MDF-es Andrásfalvy Bertalant, mert az SZDSZ-es jelölt korábban MSZMP-tag lett volna. Andrásfalvyt közismert ellenzéki múltja miatt támogatták a fideszesek Pécsett, ezért vele szemben nem is állítottak jelöltet. Az SZDSZ-jelölt személye – bár valóban MSZMP-tag volt korábban – ebben a kérdésben nem osztott, nem szorzott.
14. Helyes lenne, ha Bauer Tamás politikai horrorjának soron következő epizódjában megkísérelné felsorolni, hogy mely városokban állított a Fidesz listája élére népszerű, egykor MSZMP-s polgármesterjelöltet. (Segítségül: „Sz” betűvel kezdődő helyen pláne ne keresse!)
15. Végezetül meglepő, ám valótlan állítás az is, mely szerint a kisebbségi SZDSZ-kormányzás Budapesten annak nyomán állt volna elő, hogy a Fidesz megszegte az SZDSZ-nek tett ígéretet, minthogy semmilyen koalícióra vonatkozó ígéretet nem tett.
Nem zárható ki, hogy ha alaposabban átfésülnénk a szóban forgó horroritikus krimiparódiát, találhatnánk még hasonló „félreértéseket”. Ám ennyi legyen elég. Talán ez a néhány megjegyzés is elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a Beszélő szerkesztőségét: elérkezett az idő, hogy újabb rovatot indítsanak folyóiratukban, Politikai Horror/Krimi (esetleg Sci-Fi) címmel. Egy állandó munkatársra már biztosan számíthatnak.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Vita [7]