Rockenbauer Zoltán (Fidesz): „Én vettem magamnak a fáradságot – minthogy gondolom a Külügyminisztérium államtitkára is vette volna magának a fáradságot, ha jelen van az ülésen – és utánanéztem, hogy mi volt a helyzet októberben Jugoszláviában. Ha megengedik, idézek az októberben megjelent lapokból. (Zaj.) Szeptember 27-én a következőt lehet olvasni… (Közbeszólás: Miben?) a Népszabadságban, uraim! (Közbeszólások: Ja! Köszönöm.) MTI-jelentés. (Derültség.) »…kellemetlenségnek voltak kitéve Knin, Obrovac, Benkovac községek területén, ahol a közelmúltban a horvátországi demokratikus hatalom ellen irányuló zavargások voltak.« Ugye tudjuk, hogy Knin, Obrovac és Benkovac szerblakta területek. Szeptemberben zavargások voltak ezen a területen. Az egybeesik azzal az időponttal – szeptember hónap –, amikorra a helyettes külügyi államtitkár megkapta a felkérést a horvát kollégáktól a fegyvervásárlásra. Szeptemberről van szó.
Október 3-a, szerda, MTI jelentés; Népszabadság: »Rendkívüli ülést kezdett kedden a jugoszláv államelnökség: a nyolctagú vezetőtestület megvitatta a hétvégi horvátországi nemzetiségi összecsapások nyomán kialakult helyzetet. Megszakítva New York-i hivatalos látogatását, a válságülésre hazautazott Boriszav Jovics jugoszláv államfő… Ugyanakkor továbbra is feszült a helyzet Horvátországban, ahol a szerbek keddre virradóra ismételten eltorlaszolták a főutakat.«
Megjegyzem: október 3-a, a fegyvereladás október 7-én történt.
Október 4., csütörtök: »A jugoszláv államelnökség testületének válságülésén felszólította a zágrábi vezetést, hogy vonja ki a szerb kisebbség által lakott területekről a rohamrendőröket. Engedjék szabadon a fegyverelkobzási akció során jogtalanul őrizetbe vetteket, és teremtsék meg a feltételeket a szerb szélsőségesek által zsákmányolt fegyverek beszolgáltatására. A horvátországi szerbeket viszont a fegyveres járőrség feloszlatására és az útakadályok felszámolására hívták fel.«”
Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ): „Szeretném megvizsgálni az ügyet először is politikai, másodszor is jogi, harmadrészt pedig morális szempontból.
A politikai része a dolognak világosnak tetszik. Azt mondották különféle kormányszervek és kormányférfiak, hogy ők nem tekintik Jugoszláviát válságövezetnek egyrészt, másrészt pedig ők nem kívánnak beleavatkozni Jugoszlávia belügyeibe, nincsen erős véleményük arról, hogy Jugoszláviában voltaképpen mit is kellene csinálni ebben a nehéz helyzetben. Bár én 10 ezer géppisztolyt eléggé komoly véleménynyilvánításnak tartok! Ez a véleménynyilvánításnak egy rendkívül határozott módja, és egy olyan módja, amelyet aligha lehet elfogadni.
Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, nekünk nem kötelességünk Jugoszlávia belügyeiben sem pro, sem kontra állást foglalnunk, sőt, ez nem is célirányos. Kétségkívül, Magyarországon rokonszenv tapasztalható – kormánykörökben is, de nem csak ott – a jugoszláviai nemzeti törekvések iránt. Ugyanakkor most hallottuk a miniszterelnök úrtól, hogy megértéssel viseltetik a jugoszláv egységeszme irányában is. Ez így jól ki van egyensúlyozva, ennek az egyensúlynak viszont egy sokkal elokvensebb – ékesszólóbb – megnyilvánulása lett volna, hogyha az ottani konfliktusokban érdekelt egyik félnek sem küldünk géppisztolyokat.
Politikailag ez a lépés súlyosan aláásta Magyarország tekintélyét, és nemcsak a külföld szemében, tisztelt Országgyűlés, hanem aláásta a kormány tekintélyét a magyar közvélemény szemében is. (Zaj a jobb oldalon.) Ez a benyomásom, tisztelt Országgyűlés! (Ismételt zaj a jobb oldalon.)
Nos, a másik politikai hiba, ami itt elkövettetett, az a következő: nem pusztán Magyarország nemzetközi érdekeinek ártottak itt, nem pusztán Magyarország presztízsének, hanem annak a benyomásnak, amely Magyarországról keletkezett, tudniillik annak a benyomásnak, hogy Magyarország egy fejlett, demokratikus állam, ahol fontos, sőt végzetszerűen fontossá válható kérdésekről az a szervezet dönt, amely erre igazán hivatott, és ez természetesen az Országgyűlés! És hogyha a felelős kormány dönt ilyen kérdésekben – mint ahogy nem döntött, mert egymástól elszigetelt lépések történtek, amennyiben hivatalos tájékoztatásunk nem csal –, annyiban az is kérdés, hogy létezik-e egységes végrehajtó hatalom, amelynek van összehangzó politikája?! Ilyen végrehajtó hatalom nélkül egy demokrácia – nemcsak ebben a nehéz helyzetben, amelyben hazánk ma található, hanem minden helyzetben – aligha képzelhető el.
Ami a jogi kérdéseket illeti… Mint tudjuk, jogi hibák történtek. Ezt a kormány elnézően eljárásjogi hibának tekinti – és azt hiszem, nem pusztán erről van szó. Hiszen ennek a kormányrendeletnek – ami nem egy törvény, csupán csak egy kormányrendelet, bár a jelenlegi kormány egyetértése kihüvelyezhető abból a tényből, hogy nem helyettesítette egy másikkal, csupán kicserélte egy cikkét egy másikra –, most ezt a kormányrendeletet maga a kormány megsértette, pontosabban a kormány bizonyos tagjai megsértették. Amennyiben egy ilyen dolog történt – és itt van az egyetlen pont talán, ahol nem értek egyet Horn Gyula igen tisztelt képviselőtársammal, ő azt mondta, ő helyesli, hogy a kormány vizsgálatot kezdett; én még ezt sem helyeslem, hogy a kormány lépéseit nem igazán a kormánynak kellene kivizsgálnia, hanem valaki másnak, egy olyan félnek, amelyik nem érdekelt a dologban… (Nagy taps a bal oldalon.)
A harmadik kérdés, ami a legsúlyosabb és amely természetesen átterjed az előző két témakörre is – nem lehet őket mereven elválasztani –, ez az erkölcsi probléma. Egyszerűen az a probléma, amelyre elsősorban szeretném fölhívni az igen tisztelt Ház figyelmét. Ugyanis mint tudjuk, az történt, ugye, hogy a kormány bizonyos intézményei és tagjai nem egészen – számomra legalábbis nem egészen – érthető megfontolásokból valótlanságokat állítottak. Ez önmagában sem helyes, persze, de mindenképpen van egy rettenetesen súlyos következménye. Nekünk, tisztelt Ház, egy olyan kormányra van szükségünk – amely az Önök kormánya, tisztelt kormánytöbbség, nem a miénk, félreértés ne essék –, egy olyan kormányra van szükségünk, amely nemcsak hogy legitim – mint ahogy az, hiszen a nép szabad választása révén jött létre –, hanem föl tudja maga iránt ébreszteni a legitimitás érzését is. (Méltatlankodó hangok a jobb oldalról.) Föl tudja ébreszteni azt az érzést, amelyet bizalomnak hívnak, és amely nélkül a politikai társadalom működése nem képzelhető el. Hiszen ez egy demokratikus kormány, hatalma nem erőszakon nyugszik, hanem a nép beleegyezésén! A nép beleegyezése nem pusztán négyévenként nyilvánul meg, Tisztelt Ház, amikor az emberek elmennek szavazni, hanem a választások között is! Ennek a bizalomnak az elvesztése, amikor formálisan a legitimáció még létezik, ez egy ismeretes állapot a politika történetében, és úgy hívják, hogy válság.”
Dr. Kónya Imre (MDF): „Kisebbségi frakció véleményeként tulajdonképpen három egymástól eltérő műfajú előadást hallottunk. Hogy az utolsóval kezdjem, Tamás Gáspár Miklós egy magasröptű filozófiai, politológiai, sőt, az erkölcstanba is belekalandozó előadást tett nekünk. Azt megelőzően Rockenbauer Zoltán egy lapszemlét ismertetett velünk… (Gyér taps a jobb oldalon; méltatlankodás a bal oldalon; közbeszólás balról: Tényekről volt szó!)… Horn Gyula előadása inkább az eset tükrében valamiféle emlékiratszerű méltatásnak tűnt nekem… (Derültség és taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.)
A lényege mindhárom nyilatkozatnak, úgy érzem, egyforma volt. (Taps a jobb oldalon; füttyszó a bal oldalról.)
A lényege az, hogy ezek után a nyilatkozatok után már senkiben nem maradhat semmi kétség aziránt, hogy ami ezt a fegyvereladási ügyet valódi politikai botránnyá növelte és dagasztotta, az egyáltalán nem ennek az ügynek a valódi külpolitikai jelentősége, hanem igen is komoly, belpolitikai tartalom, egy egységes támadás a kormánykoalíció ellen!” (…) „Én azt gondolom, hogy a fegyverszállítási botránynak két része van. Egyrészt maga a fegyverszállítás, másrészt a botrány. És itt jön az a felelősség – Tisztelt Ház –, az, aki ebből botrányt kavar pártpolitikai célokból, pártpolitikai szempontokból, az igenis előidézője annak a helyzetnek, hogy ennek az országnak a tekintélye a világban esetleg csökkenhet. (Taps a jobb oldalon és középen.)
Hivatkozott cikkek
- Beszélő [6]